Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében
7. táblázat A helységek megoszlása a földművelési rendszerek alapján 1720-ban 1772-ben Földművelési Községek A községek Községek A községek rendszerek száma %-ában száma %-ában Nyomás nélkül 1 3.6 2 nyomás 15 53,5 13 46,3 3 nyomás 12 42,9 12 42,9 4 nvomás 1 3,6 2 7,2 Összesen: 28 100,0 28 100,0 A határ használhatóságát, a nyomások számát gyakran a Tisza vízjárása határozta meg. Megtörtént, hogy az egyébként 3 fordulóra osztott határt árvíz idején csak kettőben művelték (pl. Vencsellőn), vagy mint Paszabon, hogy „még csak nyomásokra sem lehet osztani". 14 A népesség számának jelentős növekedése, valamint a földesúri földfoglaló törekvések miatt egyre több faluban vélték határukat szűknek, sőt a dombrádiak az árvízgyakoriság növekedéséről beszéltek: „Míg a dombrádi határt úgy nem járta az árvíz mint most, bővebben lehetett szántani a lakosoknak" — panaszolták. 15 Amíg 1720-ban csupán 4 településen (Beszterecen, Kékesén. Kemecsén és Kisvárdán) tartották szűknek a határt, addig 1772-ben 9 településen mondták ugyanezt. Valóban, mi volt a helyzet? Szűkebb lett-e a faluhatár, gyakoribbá és nagyobbá váltak-e az árvizek? Az árvizeket illetően nem alaptalan a panasz. 1767-ben nagy árhullám vonult le a Dunán és a Tiszán, és júniusban a víz még kint volt a réteken. 1771 — az egész esztendő ismét nedves, a nyár hideg. Debrecenben „a szüntelen tartó esőzés miatt a gabona elrohadt a mezőkön". Három évvel később, 1774—75-ben az évszázad leghidegebb tele pusztított az Alföldön. „Katalinkor minden alföldi marha szénára szorult", s amint kitavaszodott, a nagy árvíz miatt ,,a' Tisza és Duna sok helyen öszve értek". 1780 és 1782 tavaszán a Felső-Tiszavidéken ismét nagy árvíz pusztított. A tavaszi szántás is elmaradt a „hosszas és mostoha tél miatt". A parasztgazdáknál, ha „minden harmadik háznál is alig találni kenyeret" — közli a Magyar Hírmondó április 3-án, beszámolván a szabolcsi állapotokról. A Pressburger Zeitung 1784. június 30-án hasonló időjárásról tudósított Szabolcs megyéből. 1787 februárjában megírta, hogy „Sárospatakról sok mérföldnyi körzetben csak tengernyi vizet látni, mert a Tisza és a Bodrog kiáradtak".
