Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében

Az úrbéres földek művelésági szerkezetét vizsgálva, az adatok jelzik azokat a konfliktusokat, amelyek a jobbágy-földesúri törekvésekben nyilvánultak meg. A földbirtokosok, nem lévén elegendő munkaerejük, a szántóföldi kultúrákat növekvő robotszolgáltatással műveltették, gazdálkodásuk alapját képező külterjes állattartáshoz változatlanul a rét adta a takarmánybázist. Ezért a rét használatából a jobbágyokat igyekezték mindenáron kiszorítani. Az úrbéres földek mennyisége az úrbérrendezés befejezésekor 1773-ban: -belső telek 124 ha 3,0% - szántó 2953 ha 72,0 % - rét 1026 ha 25,0 % 4103 ha 100,0% Az úrbérrendezés teremtette új helyzetben 240-re csökkent az egész jobbágytelkek száma. Csökkent a telekátlag is. Az előzetes összeírásban (bevallás útján szerzett adatok) 0,97, a rendezést követően 0,45, tehát alacsonyabb az országos átlagnál (0,5). Falvaink 61%-ában pedig még a helyi átlagot sem érte el. A XVIII. század első évtizedeiben a mezőgazdaságban meginduló szerkezetváltás irányát és ütemét a birtokátlag emelkedése is mutatja. 1720-ban 3,8, 1773-ban 7,8 hektár volt az átlagos úrbéri birtoknagyság. Azonos a Somogy megyei átlaggal (7,8 ha), több a Vas megyében lévőnél (4,8 ha), de kevesebb a Mosón megyeinél (12 ha).

12 A birtoknagyság növekedése szoros kapcsolatban áll a temelőerők fejlődésével. Az egyre szaporodó népesség ellátására újabb és újabb területek kerültek művelés alá. Az állattartás, különösen ilyen külterjes formában, sem mint termelő ágazat, sem mint munkalehetőség nem tudta a lakosság érdekeit és a fejlődést szolgálni. A hagyományos nyomásos gazdálkodás, a termelési technika és társadalmi munkamegosztás rendkívül alacsony foka miatt termésnövekedés csak a termőterület állandó növelésével volt biztosítható. Ennek viszont gátat szabtak a természeti viszonyok, a Tisza vízjárása, az évenként többször is pusztító ár- és belvizek. S.2 Földművelés Bármilyen történelmi korban is történjék az agrártermelés, a paraszti munka mindig településekben szervezetten folyik. Ezért a határ beosztása és használata a gazdálkodás módját, rendszerét tükrözi. Úgy is mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági rendszer a faluhatár beosztásában nyer konkrét formát, tartalma pedig a határhasználat módjában realizálódik. A települések térszerkezete, határhasználati rendszere tükrözi vidékünk gazdasági tevékenységénekjellegét, és jelzi a változás irányát is. azt, hogy a mezőgazdaság két ágazata XVIII. század végi egyensúlyát a földművelés esetenként megbontotta (7. táblázat).

13