Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába

(-tó) Pátrohán, (pozsár = ponty), Csukás-tó Ajakon. Harcsazúgó és Keszegzug Vencsellőn ismeretes. 2.2 A társadalmi környezet A XVI-XVII. század Szabolcs megye történetének legviharosabb két évszázada. Része, a Felső-Tiszavidék nem elsősorban a török-magyar, hanem a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség, illetve a kuruc-labanc küzdelmek állandó színtere.

35 Az 1540-es években a török még nem fenyegette a megyét. A jobbágy- és zsellércsaládok száma 9700-9800 körüli, össznépessége kb. 48-49000 fő. Három évtizeddel később azonban az adóköteles porták 72-74%-a már török kézben található.

36 A XVII. században a megye lélekszáma — a szinte állandó háborús pusztítások következtében — erősen ingadozott, de valószínű, hogy a század végén is megközelítette a 37-38 ezret.

37 És hogyan szenvedte meg vagy vészelte át a rétközi falvak népessége a rendi küzdelmektől és török harcoktól terhes évtizedeket? 1548-ban a dézsmaszedők 18 településen 502 dézsma- és kereszténypénzt fizető családfőt írtak össze. Másfélszáz évvel később, 1699-ben az összeírás 24 falura terjedt ki, s az 526 családfő közül 134 dézsmafizető, 368 kereszténypénzt fizető, 24 bíró. Elfogadván az 5 fős család-átlagot, valamint figyelembe véve azt, hogy az összeírásból olyan jobbágyfalvak mint Buj, Tiszabercel és Vencsellő kimaradtak, a XVII. század végének jobbágy- és zsellérnépességét 2700-2800 főre becsülhetjük.

38 Az 1548—1699 közötti népességi viszonyokat vizsgálva hangsúlyozni kell, hogy a számadatok mindkét felmérés esetében alsó értékek az úrbéri népesség számának meghatározásában. Amíg 1548-ban 1 település átlagos lélekszáma 139,4, 1699-ben 109,6 fő. Annak ellenére, hogy a csökkenés nyomon követhető, mégis azt kell mondanunk, a pusztulás nem elsősorban a népesség körében, hanem sokkal inkább a mezőgazdasági termelésben következett be a XVII. század végére. Az összeírásból kimaradtak (papok, nemesek, honoratiorok, az allódiumokon élők, a nincstelenek, stb.) ismerete nélkül még becsléssel sem tudunk megközelítő értéket mondani az össznépesség számát illetően. Annyi azonban a rendelkezésünkre álló adatokból kiszámítható, hogy az úrbéres népesség 30%-át a földdel rendelkező jobbágyok, 70%-át pedig a zsellérek adták. Az arány községenként nagyon különbözött, de az adatok az egész Rétközre nagyfokú elszegényedést mutatnak. Lehet, hogy a valóság némileg kedvezőbb volt. Az „örökös jobbágyok, hogy az adózást kijátsszák, tetszésük szerint költöztek ide-oda" Szabolcs megyében a XVII. század végén.

39 Szökött a nép, menekült. A megyében vagy a megyehatáron túlra, hasonlóan más országrészek lakóihoz. Jelentősen felszökött az elhagyott, lakatlan jobbágytelkek száma. Az északi és nyu-