Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába
mint a szikes tavaké, de feneke puha, sáros, nem is fürödtek benne" (Kemecse, Kiss L.). Előfordulnak még helyneveinkben a kátyú, a mocsár, a sár és a palaj. Ez utóbbi a folyó mentén kialakult iszapos helyet jelöl. 30 A gaz, gazzá szóból képzett helynevek olyan, késő tavasszal kiszáradó vizes helyre utalnak, amelyeken csak a fűtésre való növények teremtek: Papföldje gazzá Kéken, Danigaz Tuzséron, Vágottgaz Ajakon. c) A rétközi Tiszaártér növény- és állatvilága A rétközi táj természeti erőforrásait halászattal, vadászattal, gyűjtögetéssel is hasznosító népének megélhetését döntő módon meghatározta az ártérben talált növények és állatok sokasága. Nevükből képzett helynevek nagy száma bizonyítja a ma már elképzelhetetlenül gazdag növény- és állatvilágot. A földrajztudomány szerint a Rétkőz természetes növénytakaróját ártéri mocsarak és ligeterdők, a legmélyebb térszíneket borító láperdők és síklápok, valamint a Nyírség peremi részeken és a többi homokos felszíneken a homokpuszták és pusztai erdők növénytársulásai jellemezték. 31 Mivel a növényzet rendkívül gyorsan jelzi a legfontosabb életfeltételeiben (víz, talaj) bekövetkezett változásokat, a XIX. század vízimunkálatai előtti növényzet képe ma már kizárólag csak a helynevekkel rekonstruálható. XVIII. századi térképekről és korabeli tájleírásokból kitűnik, hogy a Rétközön végighömpölygő Tiszát hatalmas erdők kísérték. Itt, tehát a magasabb, ezért ritkábban és rövidebb ideig elöntött ártéri szinteken, valamint az árvízmentes homokhátakon és a nyírségi részeken (talajvízközelben) az erdőket kemény fajú fajták alkották: kőris, szil, kocsányos tölgy, gyertyán. A vízhez közelebbi, gyakran elöntött, vagy pangóvizes szinteken zöldelltek a puhafát adó fuz-nyár-éger%<?/eA- A keményfa, elsősorban a tölgy gazdasági értéke fejeződik ki abban, hogy a faluhoz tartozó Nagyerdő mindig tölgyes erdő és csak azokat a fás helyeket nevezték erdőnek, amelyekben az uralkodó fafajta a tölgy volt. A tölgyerdőt Nyírbogdányban Makkosnak, Ajakon Tölgyesnek nevezték. Volt Gyertyános Nagyhalászban, Nyárjas Fényeslitkén, Kisvárdán, Egres Besztercéén, Rétközberencsen, Révfüzes Rozsályon, Feketerakottyás Demecserben. A kökény, a galagonya, a csalán, a szeder, a bodza, a páfrány és a veresgyűrű az erdőben a legeltetés hatására szaporodott el. Helynevekké válásuk az erdők leromlását, esetleg pusztulását bizonyítja. Kökényes Tuzséron, Csalános Demecseren, Haraszt Ajakon, Páfrányos Nyírbogdányban, Mogyoróska Dögén, Bodzás Kisvárdán ismeretes. Tavak, laposok, mocsarak, lassan folydogáló erek partjai mentén, ahol a víz mélysége nem volt nagyobb 2 méternél, a nádasok áthatolhatatlan tömege nőtt. A vízmélység csökkenésével a nádasok helyét a gyékényesek, sások, zsombékosok vették át. (Ez utóbbi nem nő 1 m-nél mélyebb vízborítottságú helyen. A zsombék nem más, mint a zsombéksás oszloposán növő — sokszor
