Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába
az alsó. nagy ártéri medencébe. A Szabolcsveresmart-Kékcse-Dombrád között húzódó magasabb dombokon gyakran áttörő árvizek Kékese alatt jutottak be a mélyebb ártérbe. Itt valóságos folyásrendszer alakult ki. „Főfolyója'' a Járat, a Kis-Tisza, a Tice, a Láz- és Kő-ere. Nemcsak az árvizek jutottak be az ártérre, mivel a Tisza kisvízszintje magasabb, partmenti területei lényegesen alacsonyabbak voltak a mainál, ezért a víz már középvíznél is eláraszthatta azt. 5 A Nyírségből érkező vízfolyások, a „nyírvizek'", egyébként az év nagy részében száraz patakmedrek különösen tavasszal, hóolvadáskor és nagyobb esőzések idején szállítottak sok vizet a Rétközbe. Kormány Gy. a Rétköz ár- és belvízjárta területét a védtöltések megépítése előtt kb. 33-35 000 ha-ra. a tó- és lápvidék kiterjedését 22-23 000 ha-ra becsülte. Ez a Rétköz területének kb. 68-70%-ára terjedt ki. 6 A Rétköz lápvilága közel egyidős emberi településeivel. Az ember elsősorban oda települt, ahol a halban, vadban bővelkedő mocsárvilág a szárazfölddel érintkezett, ahol bőséges az élelem, árvízmentes a tanya és biztos menedéket talált. Ilyen térszínek voltak a homokhátak, maradékgerincek, és a pleisztocénkori „ősi'' felszín maradványai, a szigetek és az ártér pereme, a Nyírséggel határos része. A települési szintben az alábbi övezetesség állapítható meg: 1. A Tisza partján húzódó, feliszapolódott parti sáv, amely csak időnként és rövid ideig került víz alá. Az árvíz elvonulása után kiváló legelő, rét lett, és némi föld szántóként is hasznosítható volt. Ide települt Tuzsér, Szabolcsveresmart. Tiszakanyár, Dombrád, Tiszabercel, Ontelek. Paszab és Komoró. 2. A mocsár belsejében emelkedő homokszigetek egész évben vízzel voltak körülvéve. A falvak határában szántóföld szinte alig található. E települések lakói az ártér haszonvételeiből éltek. Kék, Gégény, Rétközberencs, Vasmegyer, Nagyhalász. Beszterec. Tiszarád, Ibrány és Kékese alkotják e csoportot. 3. A Rétköz K-DK-i oldalán erősen tagolttá válik a felszín, és 40 méteres szintkülönbségek is előfordulnak. A települések nyugati, rétoldali része mocsár-láp-nádas, keleti fele száraz, vízmentes. Ebbe a sávba települt Pátroha, Kisvárda, Döge, Fényeslitke, Ajak és Demecser. 4. A Rétköz Nyírséggel határos D-i peremvonalára települt községek nagyrészt árvízmentes határában a legfontosabb gazdasági tevékenység a földmüvelés volt. Gáva, Buj, Vencsellő. Kótaj (Keresztút), Nyírbogdány, Kemecse köti össze vidékünket a homokos Nyírrel. A Rétköz legmélyebb (93-97 m), állandó vízborítású részei mellett a 97100 m magasságú térszíneket az időszakos elöntések veszélyeztették. Ezért állandó emberi megtelepedésre csak a 100 méteren felüli térszínek lehettek alkalmasak a XIX. századi vízimunkálatokat megelőző évszázadokban.
