Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)

2 A kedvezőtlen természeti és társadalmi tényezők szerepe a Rétköz hátrányos helyzetének kialakulásába

A török hódoltság alóli felszabadulás és az ország újraegyesítése, gazdasági erőforrásainknak ezúttal osztrák érdekeket szolgáló hasznosítása alapos helyzetfelmérést és feltárást igényelt. A XVIII. század elején meginduló országos méretű kartográfiai munkák tették az ország képét megismerhetővé. A történeti Szabolcs megyét vagy a nagyobb földrajzi régiót, a FelsőTiszavidéket bemutató mappák a gazdag vízrajzi kép mellett igen egyhangúnak ábrázolják a Rétköz szárazabb területeit. A korabeli, de a jelen domborzati viszonyait legrészletesebben ábrázoló térképek sem tudják kellően viszszaadni azt a felszíni formagazdagságot, amit az ártérben élő ember névalkotásával kifejezett. Pontosan jelölték és kifejezték a felszín minőségét, felhasználhatóságát, felhasználását. Az ember jelölte azt a változást is, amelyet tevékenységével környezetében okozott. Névadással, névváltoztatással épp oly gyorsan követte az árvíz okozta morfológiai változásokat, mint ahogy azok bekövetkeztek, láthatóvá váltak. Évszázadok tapasztalata tanította meg, hogy „minden centiméter szintkülönbségnek jelentősége, következménye és értéke van".

8 Ezzel magyarázhatjuk, hogy a rétközi mély-ártéren a térszín kiemelkedéseinek vagy mélyedéseinek sokkal árnyaltabb megnevezéseit találjuk, mint a Nyírség peremi, tehát állandóan vízmentes területein. A helynévanyag vizsgálatához két összeírást használtunk fel elsősorban. Pesty Frigyes Helységnévtárában 1075,

9 Kiss Lajos gyűjtésében 7039 a rétközi helynevek száma.

10 Feltűnő a számok közötti nagy különbség, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Pesty 1864-ben fordult a községek elöljáróihoz a helynevek beküldésének kérésével. Kiss Lajos 60 évvel később — az 1920-as évek elején — fogott hozzá a gyűjtéshez. Az 1960-ban kiadott „Régi Rétköz" című munkájában 7039 helynevet adott közre. Ezt a hatalmas anyagot részben tagosítási és birtoktérképekről írta ki, részben idős emberektől gyűjtötte össze. Munkája tudományos értékét az adja, hogy nem pusztán a helynevek közlésére szorítkozott, hanem azok múltjának felkutatásával (levéltári anyagok alapján) történeti tényeket közölt. Több évtizedes kutatómunkáját összefoglaló helynévgyűjteményének jelentőségét növeli, hogy az abban felhasznált tagosítási és birtoktérképek a II. világháború idején megsemmisültek. Az elmondottak bizonyítására, a két helynévgyűjtemény felhasználásával megkíséreljük bemutatni a Rétköz felszínének formakincsét, valamint azt, hogy a természeti környezet mennyire felelt meg annak az életformának, amely az itt lakók életét évszázadokig és még a XIX. század első felében is jellemezte.

11 a) Felszínformák a vízmentes területen A Tisza mentén élő népesség számára az ártér nem volt egyhangú mocsárvilág. A felszín alig látható kisebb-nagyobb emelkedései talajuk minőségétől, vízháztartási tulajdonságaiktól függően különböző növénytársulások-