Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében
számottevő. Ami feltűnő, a magánnyájat tartó személyek, a juhászgazdák előretörése. A ménes — 1 kivételével — községi. 14. táblázat Az állatállomány megoszlása a legeltetési szervezet alapján 1796-ban A nyáj típusa Községi Földesúri Magán Összesen Gulya 52 18 1 71 Ménes 5 1 6 Juhnyáj 4 35 23 62 Sertésnyáj 28 52 6 86 Összesen 89 106 30 225 Sajnos nem áll rendelkezésünkre a XVIII. század végi legelő rendtartáshoz hasonló összeírás az állatállomány számáról. Még óvatos becsléssel sem lehet megközelítően pontos képet kapni erről, hiszen a XIX. századi állatöszszeírások az eltagadások, elrejtések lehetősége miatt rendkívül pontatlanok. Példaként említhető Kék község esete: 1795-ben 227 szarvasmarhát és 26 lovat tartottak az adófizetők. 1820-ban 263 marhát és 53 lovat, az 1828-as összeírásban csupán 46 szarvasmarha és 16 ló, valamint 12 sertés szerepel. 53 És Kék nem tartozott a nagy állattartó települések közé! A fenti állatállományt kezes tartásban találjuk. Külön legeltetett földesúri tulajdonban lévő csorda nem volt a faluban a század végén. Az összeírás idején (1796) a falu közössége 1—1 ökör- és tehéncsordát és 1 csürhét tartott. A nagy állattartó községek határában 16—18—20 csorda legelt. Legtöbbet Kemecsén (20) írtak össze. Kisvárdán 18, Nagyhalászban 16, részben községi, részben urasági, illetve magánszemélyek nyájai. 1793—94-ben rendkívüli szárazság pusztított az Alföldön. Az aszályt nagy havazással együttjáró kemény tél követte. A szénahiány miatt többezer állat hullott el a Rétközben: - szarvasmarha 542 db - ló 177 db -juh 384 db - sertés 1947 db Összesen: 3050 db (Szabolcs megye Dadái és Kisvárdai járásában elpusztult összesen: szarvasmarhából 1878, lóból 1266, birkából 2274, sertésből 6633 darab.) 56 Valószínű, hogy a takarmányhiány a szilaj vagy félszilaj tartásban lévő csordákban okozott nagyobb kárt. Az erdőkben, nádasokban, bozótosokban, mocsarakban telelő állatok a nagy hó miatt sem tudtak hozzáférni az avas fűhöz, ami a legfontosabb táplálék a téli legelőn.
