Réfi Oszkó Magdolna: Gazdálkodás a Rétközben a XVIII–XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 4. (Nyíregyháza, 1997)
5. Földművelési, határhasználati rendszerek és művelési viszonyok a XVIII. század második felében
A jobbágyok állattartását a földesurak különféle módszerekkel akadályozták. A jó szénát adó kaszálókat rossz minőségűre cserélték Vencsellőn. 5 ' Pátrohán az elvett kaszálók helyett semmit nem kaptak az úrbéresek, ezért „fölgye farkát" vagy a „víz által el laposodott szántó fölgyét" kellett kaszálni. 1782-ben a lakosokat még a lápkaszálók használatában is korlátozták Tiszarádon. Ajakon viszont a konfliktus oka az volt. hogy a vármegye a „Hunyoros Rét Szugja" nevű kaszáló északi részén „bizonyos árkot vájatott ... hogy a vizek jobban és egyenletesebben lefollyanak". 58 Az úrbéresek szabad makkoltatása már az 1770-es évek elején megszűnt. Nehezdtek a legeltetés egyéb körülményei is. A litkeiek panasza 1796-ban általánosnak mondható, mert a földesúr gulyáját a falu legelőjén tartotta, míg a jobbágyok jószágai bérlegelőn éltek a szomszédos falvakban „Szent György naptul fogvást Kisasszony napig". 59 5.4 Gyűjtögetés és halászat Hazánk valamennyi folyó menti süllyedékterületén — a Hanságban, a Sárközben, a Kis- és Nagy-Sárréten, az Ecsedi-lápon. a Rétközben — a természetes növény- és állatvilágot a rendkívüli fajta- és egyedgazdagság jellemezte a XVIII—XIX. századi vízimunkálatok megindulását megelőző évszázadokban. Természetes, hogy az ártérben élők gazdasági tevékenységében mindenkor és mindenhol kiemelkedő jelentőséggel bírt a gyűjtögetés. 60 A népesség alacsony száma és általában a termelőerők fejletlensége miatt a gyűjtögetés mértékét csupán a helyi fogyasztás és a piaci lehetőségek szabályozták. Mindenki azt és annyit gyűjtött, amit és amennyit akart, amire családja ellátásához szükség volt, illetve, amit a rendkívül alacsony társadalmi munkamegosztás miatt helyben és a szomszédos vidékeken értékesíteni tudott. A gazdasági erővonalak újrarendeződése a XVIII. század közepére lezajlott vidékünkön. Ezzel egyidőben a megerősödő földesúri hatalom egyre több tilalmat állított a lakosság elé az erdők, a vizek és a termőföldek szabad használatában. A népesség és különösen a földnélküliek számának rohamos növekedésével a gyűjtögetésnek, a szűkebb értelemben vett mezőgazdasági termelés mellett egyre fokozódó jelentősége lett a XVIII. század második felében. A társadalom jelentős részének a gyűjtögetés már nem kiegészítő, másodlagos, hanem alapvető gazdasági tevékenység, s mint ilyen, a szűkös családi megélhetés alapja. Amíg az 1720-as években a lakosok egyetlen településen sem említették a gyűjtögetést az „egyéb jövedelem" körében, addig az 1770-es években településeink 1/3-ában jövedelemforrásként szerepel (3. sz. melléklet). Azonban a gyűjtögetés jelentőségének növekedése csak részben magyarázható a lakosság fokozódó elszegényedésével. A javuló értékesítési lehetőségek, a biztonságosabbá váló szállítási és közlekedési viszonyok Északkelet-Magyarország
