Fábián Lajos: Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyék területének és közigazgatási beosztásának változásai 1001–1995 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 3. (Nyíregyháza, 1997)

Első fejezet - A FEUDÁUS ÁLLAM AZ ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL 1848-IG

A vármegye nemessége jogkörét a vármegyei közgyűlésen (generalis congregatio) gyakorolta. Itt választották a nemesi önkormányzat tisztviselőit (szolgabírákat, esküdteket, stb.), az országgyűlési követeket, itt osztották fel az adót, hirdették ki a központi hatóságok rendelkezéseit. A közgyűlésnek minden nemes tagja volt, akiknek a vármegyében birtoka volt; az új nemeseket a közgyűlés fogadta tagjai közé. A bíráskodást a vármegyei törvényszék (sedria) látta el; ez a főispán elnöklete alatt a vármegye vezető tisztviselőiből és vezető köznemeseiből állt. A sedria a nemesek kisebb súlyú büntető és polgári pereiben elsőfokon ítélkezett. A nemesi vármegye tehát az uralkodó nemesség önkormányzati egysége volt és az egész nemesség érdekvédelmi szerveként működött. Minden vármegye az államon belül egy-egy külön világ, törvényhatóság volt, s területén élet és halál ura.

l2/b A helyi szervek közt már a XIII. században jelentős szerepet töltöttek be a szabad királyi városok, melyek bizonyos autonómiával rendelkeztek, s a XV. században országrendiségre is szert tettek. A város irányítását a belső tanács (senatus, magistratus), s élén az ez által választott bíró (judex civitatis) végezte. A polgárság a tanács irányítását és ellenőrzését a külső tanács (electa communitas) útján gyakorolta. A belső tanács a polgárok ügyeiben bíráskodott is. A városok önkormányzati jogát és hatáskörét rendszerint a. királyi privilégiumlevelek, belső szervezetét a városi statútumok állapították meg. Tisztviselőik a polgármester, a városkapitány és a jegyző (nótárius). A jogszolgáltató szervezet igen bonyolult volt. A XIII. századra már minden rendnek külön jogszolgáltatási szervezete épült ki, s ezek saját külön joguk szerint ítélkeztek. A papságot a törvénykezési kiváltság (privilégium fori) kivette a világi bíróságok hatásköre alól, s a birtokpereket kivéve saját bíróságaik, az ún. szentszékek (sacra sedes, forum ecclesiasticum) ítélkeztek ügyeikben. Sőt a szentszé-