Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

I. AZ ALAPÍTVÁNY FOGALMA, JOGI SZABÁLYOZÁSA

A felső felügyelet kérdésében azonos álláspontot foglalt el 1915-ben Plopu György és az egyébként vele vitázó Steinecker István 1916. évi tanulmányában.

24 A királyi kúria mint legfelső bíróság döntéseit vizsgálva mindketten azt a következtetést vonták le, hogy az 1900-as évekig az alapítványoknak a kormányhatóságok engedélye adott „jogi létet". 1910-ben a kúria feladta a korábbi álláspontot. Ettől kezdve az alapítvány Jétesülése nem függött az alapítólevél előzetes bemutatásától, a kormányhatóságnak csak felügyeleti joga volt. A századfordulón a jogászok között vita tárgyát képezte, hogy az alapítvány mennyiben különbözik a többi adományozási formától. Különösen gyakori volt az alapítvány és az alap fogalmának összekeverése, részben a fogalmi tisztázatlanság, részben a pongyola szóhasználat következtében. Csorba Ferenc több ponton jól elkülönítette a két formát.

25 Megállapította, hogy az alapítvány a ) soha senkinek a tulajdonát nem képezi, b ) vagyona használható anélkül, hogy csökkenne (tulajdonképpen őrzés), s csak olyan lehet, amelynél a jövedelem előállításában a tőke vagy a természet játssza a főszerepet, s nem a kezelő személyes munkája, c ) kezeléséért mindig egy közhatósági szervezet felel, de ez nem tulajdonosa az alapítványnak, d ) célja csak közcél lehet. Ezzel szemben az alap a ) mindig valakinek a tulajdonát képezi, b ) vagyona mindenféle lehet, c ) tulajdonosa azonos a kezelővel, d ) célja lehet magáncél is. 24 PLOPU GY., 1915. 465-466. és STEINECKER I., 1916. 1-40. 25 CSORBA F., 1901. 1-90.