Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

I. AZ ALAPÍTVÁNY FOGALMA, JOGI SZABÁLYOZÁSA

Sárffy Andor egy 1939. évi tanulmányában az alapítvány és a meghagyás hasonló voltáról írt. Ezt szerinte a kodifikáció nem eléggé vette figyelembe.

26 Csorba Ferencnek az a felfogása, hogy az alapítvány soha senkinek a tulajdonát nem képezi, azon az egyedül általa hangoztatott nézeten nyugodott, hogy az alapítvány nem önálló jogi személy. Indoklásában arra hivatkozott, hogy jogalany csak akarattal bíró ember lehet, s az alapítványnak mint holt tárgynak nem lehet akarata. Az adomány kezelője pedig nem alanya az alapítványnak, hanem csak a gondnoka. Leghamarabb Bozóky Alajos igyekezett ezt a megközelítést megcáfolni, mégpedig azzal, hogy „az alapító akarata tekintetik fikció útján az alapítvány akarata gyanánt", s a kezelő csak ezt hajtja végre.

27 Krüger Aladár az alapítvány jogi személyiségét a következőkkel bizonyította: az ilyen adomány jogok és kötelességek alanya, jogképességgel bír, lehetnek tartozásai és követelései, perbe idézhető és elmarasztalható.

28 Krüger is elismerte, hogy az alapítványnak nincs tulajdonosa, csak felelős javadalmasa, az alap pedig valamely természetes vagy jogi személy tulajdonában lévő vagyon, de hozzáfűzte, hogy ez utóbbi jogi személyiséggel nem bír. Összefoglalva megállapítható, hogy az adományozás sok fajtája között fokozatosan kikristályosodott az a forma, amely hosszú időn keresztül kívánt jótékony közcélokat szolgálni, s amely országonként más-más sajátosságokat öltött magára. Magyarországon a kezdetektől fogva sok törvényben és egyéb jogszabályban foglalkoztak az alapítványok ügyeivel, de átfogó, egységes törvényt nem alkottak. Ennek következtében s a kiegyezést követően jelentősen megnövekvő alapítványozás kihívására terméSÁRFFY A., 1939. 391-397. BOZÓKY A, 1901. 51. sz. KRÜGER A, 1916. 1-8.