Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 2. (Nyíregyháza, 1996)

I. AZ ALAPÍTVÁNY FOGALMA, JOGI SZABÁLYOZÁSA

Az alapítvány fogalma, jogi szabályozása Az alapítvány fogalma történetileg változó kategória. Ez az intézmény a különböző korokban és társadalmakban más-más tartalmat hordozott. Ezt igazolja a jogtörténeti kitekintés, de a hazai jogi szabályozás múltja is. A sokszínű, sokrétű alapítványozás a kiegyezés korában jelentős méreteket öltött. Társadalmi súlya és a részleges jogi szabályozatlanság ekkorra megszülte az igényt az egységes keretek kialakítására. Az 1880-as évektől kezdve a jogászok a kérdés szinte minden oldaláról alapos vitát folytattak, ezzel is segítve a törvény-előkészítő munkát. A várt törvényt azonban a vizsgált korszakban nem (s később sem) hozták meg. 1. Jogtörténeti kitekintés Az anyagi javakról való önkéntes lemondás, a javak mások számára történő átadása csak a hierarchizált, az anyagi erők mentén (is) differenciált társadalmakban fordulhat elő. Már az ókorban is létezett meghatározott célra tartósan átadott vagyon. Ereky István tanulmányában i.e. 286-ra tette Theophrastus görög bölcselő alapítványát.

1 Theophrastus, mint a peripatetikus iskola feje, vagyonát — Athén legszebb kertjeit — tanítványára, Stratóra hagyta két feltétel kikötésével. Stratót örökösként megilleti ugyan a vagyon tulajdonjoga, de a haszonélvezet örökre a peripatetikus iskola Athénban élő tíz tagjára száll. Az alapítványi vagyon soha el nem idegeníthető, Strato és jogutódai kötelesek azt az alapítóhoz hasonló módon valamely tanítványra hagyni. A nemes célt azonban igen rövid ideig sikerült fenntartani, ugyanis már a második 1 EREKY I., 1903. 243-269.