László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI

minisztérium 1949 áprilisában megküldte az engedélyezhető darabok jegyzékét. Ezek már a napi politikát segítették, kiszorították a "Gyermekbokréta" című mesegyűjteményt és a mesevilág alakjait megmintázó Bodor-féle bábfejeket. A bábművek szerzői között kevés klasszikus szerepelt, a téma viszont mind aktuális volt: ötéves terv, választás, gépesítés, a közösen végzett munka kiemelése.

550 Az írók számára kezdetben idegenek voltak ezek a tárgykörök. A minisztérium a bábjátszó csoportokból a bábművek helyi viszonyokra való átdolgozását, rövid darabok összeállítását is várta. Bemutatásukra csak a SZOT és a Népművelési Minisztérium jóváhagyása után kerülhetett sor. A bábszínházak előadásai között nőtt a felnőtteknek szóló művek száma. A Szabolcs vármegyei bábfelelős 1950 februárjában e réteg növekvő érdeklődéséről számolt be. A Szatmár-Bereg vármegyei bábkultúra színvonalára utal az a tény, hogy az 1949-es országos kultúrversenyen, a hat induló csapatból négy oklevelet szerzett. Szatmár-Beregben 1949 végén a következő darabokat játszották a leggyakrabban: A répa, Okos Kata és a kulákok, A .„ .. , 551 buvos erszény. A Népművelési Minisztérium 1949-es felhívásában a következő olvasható: "A bábelőadásokon a műsorban szereplő legnépszerűbb figura emlékezzen meg az előadás előtt a tervkölcsönről, s az 552 egyes műsorszámok között is." A vándorbábszínházak tevékenységéről csak a korszak második felétől vannak adataink. Szabolcsban 1947 októberében falujáró bábjátékos csoportot szerveztek. Szatmár-Bereg vármegyében 1948-tól Lőrinc István népmeséket mutatott be, Domahidy Zoltán 553 pedig 17 alkalommal tartott előadást, "Bodor Aladár bábjátékai" címmel. A Magyar Vöröskereszt Mátészalkai Szervezete is tartott fenn vándorbábszínházat. Tevékenységéről annyit tudunk, hogy 1948 őszén 41 községben mutatkozott be. Jelentős feladatot látott el még ezen a területen a MINSZ. Kultúrautójával 1949 szeptemberében Szatmár-Bereg vármegye 18 községében járt, s az előadásokon túl az autó bábosainak vezetésével villámkonferenciákat tartottak az illető községek bábcsoportjai és az ezeket alakítani kívánó pedagógusok, valamint tömegszervezeti kul túrfelelősök és érdeklődők részére. Az idegen bábjátékosok munkáját a Szabolcs vármegyei szabadművelődési felügyelő silánynak, dilettánsnak . ,. .. 554 minősítette. eJ Kiállítások (képzőművészel, népművészet) A népi kultúrának a tömegekkel való megismertetése a szabadművelődés alapvető feladatai közé tartozott. Ennek egyik lehetőségét képezték a kiállítások. A népművészet felkarolására, a helyi hagyományok ápolására az előzőekben már számos példát láttunk. A néprajzi kiállítások rendezésére a falunapok keretében nyílt alkalom, itt pl. 1946 nyarán háziipari alkotások: szőttes-varrottasok, gyékénymunkák, cserépedények, fafaragások kerültek bemutatásra.

555 Tervbe vették a cégénydányádi Népéletkutató Intézet felállítását, ahol a népművészet összegyűjtött értékeit országos szakemberek irányításával dolgozták volna fel. A néprajz Szatmár-Bereg vármegyei fellendülését az is segítette, hogy e területen olyan jelentős néprajzosok éltek, mint Babus Jolán (Lónya), Luby Margit (Nagyar), Kocsis Jánosné Fóris Mária (Szamoskér). A vármegye néprajzi gazdagsága miatt sok néprajzkutató megfordult itt. Korszakunk végén, 1950 januárjában a Debreceni Egyetem Néprajzi Intézete foglalkozott a szatmári terület néprajzi tanulmányozásával.

556