László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

VI. AZ ISKOLÁN KÍVÜLI MŰVELŐDÉS TERÜLETEI

általános műveltség oktatására csak néhány órát fordítottak, míg a szaktárgyak közül, pl. az alakrajz vagy szobrászat témakört 15 órában tárgyalták. A filozófia keretében inkább lélektani ismereteket nyújtottak. A történelem tárgykörnek, a szabadság útja a magyar történelemben címet adták. Társadalomtudomány alatt szociológiai témákat ismertettek. (A magyar tanya kérdése, a magyar falu, a magyar város, a magyar parasztság, stb.) Az 1947/48. évi tanmenetben, "Bevezetés a magyarságismeretbe" c. tantárgy is szerepelt azzal a céllal, hogy megszerettessék népünk művészetét és tudását.

481 A VKM 1948 novemberében központilag összeállított munkatervvel szabályozta a képzőművészeti szabadiskolák működését. Az esztétikai nevelés szakszerűségét vezérfonalak kiadásával is biztosította. Ez a polgári esztétikai elméletek mellett, a történelmi materializmusnak 482 a tárgykörről alkotott felfogását is tartalmazta. A Nyíregyházi Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskola ettől kezdve, ennek figyelembevételével működött. A szabadiskolát egy évig Ősz Dénes festőművész vezette, távozása után Berky Nándor szobrász lett az igazgató. A növendékek közül sokan kerültek a Képzőművészeti Főiskolára és volt év, mikor ott a nem szabadiskolásokat is beszámítva, Szabolcsból tizennégyen, az ország megyéi közül a legtöbben voltak hallgatók. A képzőművészeti népfőiskola tanulói közül számos tehetséges fiatal emelkedett ki; Berecz András, főiskolai adjunktus, festőművész, Huszár István, Cs. Nagy András, Pál Gyula, Váczi András festőművészek és Nagy Sándor szobrász. Ezen kívül műértő és műélvező 48 3 közönséget nevelt abból a társadalmi rétegből, amely addig ettől a világtól teljesen el volt zárva. A város képviselőtestülete 1949. január 1-től, 5 évre előre évente 4.500-Ft segélyt szavazott meg az intézménynek, többek között azzal a feltétellel, hogy az a jövőben aktívabban kapcsolódjon be a képzőművészeti műveltség terjesztésébe. Később, 1949 őszétől a képzőművészeti szabadiskola szakkörként folytatta munkáját.

484 5. Öntevékeny művészeti munkák (műkedvelő mozgalom) A háború után jelentős méreteket öltött az öntevékeny művészeti mozgalom. Az 1945 októberében kelt kultuszminisztériumi tájékoztató-körlevél rámutatott, a műkedvelő színjátszás, s * • 48 5 a kari éneklés és szavalókórus nevelő, léleki'ormáló jelentőségére. ~ Arról, hogy az ismeretterjesztő előadásokat is igyekeztek szavalatokkal, egy-egy rövid színdarabbal tarkítani, már szóltunk. A tanfolyamokon, legalább hetente egy órát fordítottak "kedélyképzésre" (népi dal, magyar tánc). Az 1947-től évenként megrendezésre kerülő megyei, majd országos kultúrversenyek "bebizonyították, hogy a műkedvelés a közízlés legáltalánosabb és legelterjedtebb megnyilatkozása a szórakozás mellett..."

486 A VKM ugyanakkor azt is megállapította, hogy ezen a területen uralkodik legnagyobb mértékben a ponyva, a giccs és a selejtkultúra. Úgy ítélték meg, hogy a szabadszínjátszás (ének-, tánc- és zeneegyüttesek) kérdésében, a legnehezebb helyes útmutatást adni, mivel ezek a társadalom világnézeti, gazdasági és politikai viszonyainak függvényei. A műkedvelő csoportok arculatát, tagjainak világnézetét, a játszott előadást nagy mértékben meghatározta, hogy mely egyesület, társadalmi szerv keretében működtek. Egy 1949-es, kultúresoportokat összesítő szabolcsi jelentés adatai alapján megállapíthatjuk, hogy azok 41%-ban nőkből, 59%-ban férfiakból álltak. A tagság 83,4%-a pártonkívüli volt. A kultúresoport vezetők