László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

VII. ÖSSZEGZÉS

ÖSSZEGZÉS A háború utáni demokráciára várt a rombadóit ország újjáépítése, a tudomány és a kultúra értékeinek közkinccsé tétele. A társadalmi, politikai átalakulással kölcsönhatásban bontakozott ki a kultúra demokratizálásáért folytatott küzdelem. Ennek szerves részét képezte a Horthy-korszak népművelését felváltó szabadművelődés tartalmi és szervezeti változása. Kiépült a kultúra új állami irányítása, s ehhez kapcsolódva megkezdték a társadalmi tanácsadó testületek, az. ideiglenes népművelési tanácsok létrehozását. Majd a politikai harcok következében újabb és újabb átszervezések követték egymást. A tömegek részéről ezt jelentős tenniakarás, tudásszomj fogadta, amelyet a népművelés számtalan művelődési alkalom és lehetőség megteremtésével segített. A szabadművelődés kezdetben a szegényparasztság fiatalabb rétegeinél talált visszhangra, majd a társadalom más csoportjaihoz is eljutott. Vármegyéink szabadművelődésére hatással volt a Parasztpárt és a Kisgazdapárt országosnál nagyobb szervezettsége. A nagyobb településeken, ahol a parasztság, a polgárság és a népi értelmiség nagyobb csoportjai éltek, kedvezőbbek voltak a feltételek a demokratikus kulturális fejlődés kibontakozásához. Az önművelődési lehetőségek megteremtésének eszméjét hirdették. A kor kultúrpolitikájának megfelelő műveltséganyag változásai jól tükröződtek a népkönyvtárak könyvein, a műkedvelő mozgalom műsoranyagán, a levetített filmeken. A tömegek 1948-ig a magyar könyvkiadás egészéből válogathattak, olvashattak, cenzúrázatlan színdarabokat nézhetlek - bár sokszor csak népszínmű volt a műsoron - számtalan tanfolyamon, előadáson vehettek részt. A Horthykorszakban a nép számára hozzáférhetetlen vagy egyoldalúan értékelt költők és írók (Ady, József Attila, Móricz) alkotásait ismerhették meg. A magyar történelem sorsfordulóiban a tömegek szerepét elemezték, pl. Dózsa-féle parasztháború, Rákóczi szabadságharc, 1848/49 története, stb. A parasztságot tartották a nemzet fő mozgató erejének, a népi kultúrát pedig nemzeti műveltségünk alapjának. A művelődésért a tömegek területünkön is jelentős áldozatokat hoztak, gyűjtéseken adakoztak, elhagyott kastélyokat állítottak helyre, társadalmi munkával kultúrházakat létesítettek. Szabolcsban és Szatmár-Beregben a nagyszámú írni-olvasni nem tudóhoz alkalmazkodva, elsősorban analfabéta, majd erre építve alapismereteket nyújtó előadásokat és tanfolyamokat rendeztek. Ismeretterjesztő előadásokat, falunapokat szerveztek, az öntevékeny műkedvelő mozgalom számtalan formájába (színjátszókör, népdalkör, néptánccsoport) vonták bc a lakosságot. A szabadmuvelodes sokrétű, pezsgő politikamentességre törekvő kulturális életében 1948-tól előtérbe kerültek a Magyar Kommunista Párt erői. Az. iskolák, a színházak és mozik, a népművelés államosításával a tudatformálás legfontosabb területein biztosították a párt vezető szerepét. Ettől kezdve a szabadművelődés elvesztette korábbi színes tartalmát, módszerét és formáját. A párt adminisztratív végrehajtó szervévé vált. Eltávolodtak a gazdasági-társadalmi fejlődés valóságos folyamataitól. A központi utasításokra szerveződött népművelési bizottságok segítségével elkezdték a Szovjetunió kulturális eszközeinek és módszereinek automatikus átvételét. Figyelmen kívül hagyták a fejlődés sajátos nemzeti jellegét. A szabadművelődés korábbi önállóságának megszűnésével párhuzamosan eluralkodott a bürokratizmus, az adatok fokozott