László Géza: Fejezetek Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék iskolánkívüli művelődésének történetéből 1944–1950 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok (Nyíregyháza, 1993)

VII. ÖSSZEGZÉS

szerephez jutottak. A háttérben a központi elvárásokhoz való merev igazodás állt. A kiugróan magas statisztikai jelentések hitelességét ezért kérdőjelezhetjük meg. Az újabb és újabb átszervezések következtében sűrűn változott a szabadművelődés, illetve a népművelés személyzete. Ez a fluktuáció negatívan hatott a munkára. A személyügyben 1949-től a párttagság játszotta a főszerepet. Az 1950 májusában megalakuló Megyei Népművelési Bizottságban alig találunk szakembert. A könyvkiadásban és ezzel egyidejűleg a könyvtárakban, valamint a mozikban előtérbe kerültek a szovjet kultúra alkotásai. A személyi kultusz hatására többségében romantikus, álszocialista kultúrát közvetítettek, amelynek gyökerei a szubjektivizmusban eredtek. A népművelést általában eszközként használták valamilyen politikai cél megvalósításához pl. munkaversenyek tudati alátámasztása, választási kampány. Lebecsülték a kultúra sajátos vonásait, azt sokszor szektás, dogmatikus módon értelmezték és azoktól közvetlen termelési, politikai hatást vártak. Ennek nyomán számtalan művészileg értéktelen, sematikus alkotás látott napvilágot. Pozitív tanulsággal csak az 1948-ig működő szabadművelődés szolgálhat. Napjainkban számos olyan népművelési alkalom és módszer éledt újjá pl. népfőiskola, amelyek akkor beváltak. A társadalom kulturális öntevékenységének kibontakoztatása is követendő példa lehet. Az 1949-től kiépülő népművelés a helyi feltételek figyelmen kívül hagyásával megszakította a kulturális fejlődés történelmi folytonosságát. Negatív vonásai figyelmeztetnek bennünket a hasonló módszerek alkalmazásának elkerülésére.