Avar Anton – C. Tóth Norbert: Szabolcs vármegye nemessége és címeresleveleik (Nyíregyháza, 2022)

Greetings

szabolcsi_cimereslevelek_home.indd 15

2022. 02. 09. 20:58:36 hanem legyen neve Csanádtól. Azért, mert kipusztítottad belőle ellenségemet, te légy ennek a tartománynak ispánja, és a magad nevéről kereszteld el: nevezzék minden nemzedékig Csanád tartománynak.”

6 Anonymus és a Gellért-legenda sémája, bár formailag némiképp különbözik, tartalmilag mégis ugyanazt a folyamatot írja le. Jóllehet a „Névtelen szerző” nem írta le, hogy a várról nevezték el az adott területet is, de ez csak látszólagos hiány, mivel nagyon is tisztában volt azzal, hogy a megyék közül több is az ispáni székhely után kapta a nevét, amellett, hogy jónéhány megyénél az első ispánról nevezték el a központot (gondoljunk csak Doboka,7

Győr,

8

Hont

9

vagy Szolnok

10

megyékre). Mindezt egyéb

ként Anonymus is tudta, amint az művéből kiderül: „Az ő ivadékából (ti. Galád – kieg. C.T.N.) született Ajtony, akit aztán jóval később, Szent István idejében, Doboka fia: Csanád, a király unoka-fitestvére Maros melletti várában megölt, mivelhogy az említett királynak minden dolgában ellenszegült. Csanádnak az említett király a jószolgálataiért feleséget adott, és neki adományozta Ajtony várát összes tartozékaival egyetemben.”11

(Itt felmerül, hogy a „Névtelen” talán maga is olvasta a Gellért püspökről szóló őslegendát, amelynek keletkezési kora nagyjából egybeesik fiatal éveivel.)12

Összegezve

tehát azt mondhatjuk, hogy mind Anonymus, mind Szent Gellért ős-, illetve nagyobb legendájának szerzője a Szent István-i megyeszervezés menetét azonosan írja le: területfoglalás − várépítés/ várfoglalás − vár el- vagy átnevezése − tartozékok adása − terület elnevezése. 6 Szent Gellért püspöknagyobb legendája. In: Árpád-kori legendák és Intelmek. A válogatás, a bevezető tanulmány, a jegyzetek és a szöveggondozás Érszegi Géza munkája. Budapest, 1987. (második kiadás) 82. (Szabó Flóris fordítása.) Ezt is sematikusan ábrázolva a következőt látjuk: területfoglalás − vár átnevezése − tartomány elnevezése. 7 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I–IV. Budapest, 1987–1998.

(harmadik kiadás) (=ÁMTF) II. 48. 8 C. Tóth Norbert: A Győr-nemzetség az Árpád-korban. In: Tanulmányok a középkorról.

(Analecta Mediaevalia I.) Szerk. Neumann Tibor. Budapest–Piliscsaba, 2001. 55. 9 ÁMTF III. 156. 10 Györffy György: István király és műve. Budapest, 1977. 176.

11 Anonymus: Gesta Hungarorum 89–90. (11. fejezet.)

12 „Az őslegendának... 1145 után már készen kellett lennie.” (Scriptores rerum Hungaricarum II. Edendo praefuit Emericus Szentpétery. Utószó Szovák Kornél és Veszprémy László. Reprint. Budapest, é. n. 779.) Mivel a Gellért-legendában a Csanád megye keletkezéséről leírt részt közel ötven éve már a megyeszervezés hiteles emlékének tartják,13

továbbá

Anonymus leírása megegyezik a legendában leírtakkal, így ha a legendát hitelesnek fogadjuk el, akkor csak egyetlen lehetőségünk maradt, azaz Anonymus is hitelesen örökítette meg a megyeszervezés elvi folyamatát.

14

Ugyanakkor még egy érvet felhozhatunk arra, hogy Anonymus a megyeszervezést vette alapul a honfoglaló vezérek és nemzetségek szállásfoglalásának leírásakor: a szerző korában indult el az a folyamat, amelynek révén óriási területi egységekből több, kisebb vármegye jött létre. Ekkor, a 13. század elején önállósul Bihar megyétől Békés és Zaránd megye,15

amely ráadásul a jegyző által oly jól ismert Felső-Tisza- vidék mellett terül el.16

De ekkor kezdődik Heves megye elszakadása is, amely 1260-ra vált véglegessé.

17

Továbbá az 1200-as évek előtt alakították ki az önálló Szepes megyét, amelynek valódi megyévé szervezése az 1200-as évek első évtizedeire tehető.

18

Ha tehát elfogadjuk azt, hogy Anonymus III. Béla király jegyzője volt és Imre király korában jelentős egyházi pozíciókat töltött be,19

akkor a fentebb vázolt megyeszervezési folyamatokat, amelyeket kétség nélkül a királyi udvarból irányítottak, testközelből láthatta és figyelhette meg. Ennek következtében semmi kivetnivalót nem találhatott abban, hogy az egyes honfoglaló vezéreknek és nemzetségeknek megyényi területeket adományoztasson a vezérrel. Szabolcs megye területe a 13. század második felében 13 Horváth János, ifj.: A Gellért-legendák forrásértéke. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Közle

ményei, 1958. 78., vö. Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása 30. „Csanád megye kialakulása a legendában leírt módon képzelhető el.” 14 Vö. még Zsoldos Attila: A megyeszervezés kezdetei a Magyar Királyságban. (Az „óriás” és az „átlagos”

nagyságú megyék kérdése) In: Megyetörténet. Egyház-és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére. Szerk. Hermann István és Karlinszky Balázs. (A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. – A veszprémi egyházmegye múltjából 22.) Veszprém, 2010. 301–302., 305. – Arra, hogy

a jegyző az egyes események leírásakor nem mindig a kitalált történetekkel dolgozott, jó példa az idézett Ekölcs vitéz, aki valóban élő személy volt a tatárjárás előtt. (Németh Péter: Ekölcs. [Nyíregyháza középkori történetének egy ismeretlen fejezete] Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv 13. Szerk. Galambos Sándor, Kujbusné Mecsei Éva, Jánosi Zoltán. Nyíregyháza, 1999. 38. 15 Zsoldos A.: A megyeszervezés kezdetei 307.

16 Györffy

György: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? (Hermész Könyvek) Budapest, 1988. 41–44. 17 Lele József: Heves m. In: Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk.

Engel Pál és Makk Ferenc. Budapest, 1994. 262. 18 Zsoldos Attila: Szepes megye kialakulása. Történelmi Szemle 43. (2001) 29.

19 Györffy Gy.: Anonymus 44–46.

15