Avar Anton – C. Tóth Norbert: Szabolcs vármegye nemessége és címeresleveleik (Nyíregyháza, 2022)
Greetings
szabolcsi_cimereslevelek_home.indd 16 2022. 02. 09. 20:58:36 jelentős mértékben gyarapodott. A megye nyugati és északi határa ugyanis a Tisza folyót követve haladt észak felé, hogy aztán a mai Tiszabercel után élesen délnek kanyarodva elhagyja azt. A határ azonban nem mindenhol a Tisza volt, a folyón túli Bodrogköz területéből egy kisebb rész (Kenézlő és Zalkod) ugyanis az útviszonyok miatt Szabolcs megyéhez tartozott. A Tiszaberceltől Csapon át a mai Vásárosnaményig terjedő Tisza-szakasz és az ettől a ponttól Nyírbogátig húzott vonal által behatárolt terület, amely a későbbi Szabolcs megyének körülbelül 1/5 részét jelentette, Borsova vármegye területéhez tartozott. A tatárjárás viharaiban azonban Borsova megye várszervezete elpusztult és területének teljes Tiszán inneni (és egy azon túli) része beleolvadt Szabolcs megyébe. Hasonlóképpen ekkor kerülhetett Zemplén megyétől Szabolcs megyéhez az ún. Taktaköz is. 20 Összefoglalóan elmondható, hogy a Szent István korában valószínűleg egy időben megszervezett két megye területén kölcsönösen kaptak a központi szerepben lévő várak várföldeket, sőt Szabolcsban nemcsak borsovai, hanem heves(újvár)i és kolozsi várföldek is kiosztásra kerültek. A tatárjárás után, amelyben Borsova megye szinte teljesen felőrlődött, az elpusztult vármegyét felosztották nyugati és keleti szomszédja (Bereg megye) között, amellyel egyrészt megnövelték Szabolcs megye területét, másrészt „kitolták” északi és keleti határait a Tiszához. A 13. század közepi nagyarányú változások után a középkorban már csak kisebb mértékben módosult Szabolcs megye területe. Ennek okai az ún. birtokáthelyezések voltak (ez röviden azt jelenti, hogy egy birtokos kérelmére az uralkodó áthelyezte a birtokot a másik, általában szomszédos megyébe). 21 Megyénk középkori története során több olyan esetet ismerünk, amikor birtokot vagy birtokrészt csatoltak Szabolcs területéhez. 1411-ben a Bajoni család tagjainak kérésére csatolta Zsigmond király Bajom birtokot Békés megyétől Szabolcs megyéhez. A család a kérését azzal indokolta meg, hogy Békés megye bírói székétől messze esik a mondott birtokuk, illetve több birtokuk Szabolcs 20 Németh P.: A honfoglalástól az Árpádok kihalásáig 144–145. 21 Vö. Benedek Gyula: Adatok a megyei közigazgatási zárványterületek 1526 előtti helyzetéről, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye jogelőd területeire. Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999) 193–219. megyében van, így annak székhelye könnyebben megközelíthető számukra. A Bajoniaknak valóban volt birtokuk Szabolcs megyében (Ladány), ám a legtöbb Bihar megyében feküdt (Szerep, Kisszentmiklós, Fancsika, Kovácsi). A névadó birtokuk azonban nem sokáig tartozott Szabolcs megyéhez, mert 1459-ben azt, továbbá Zám és Sáp birtokokat kérésükre Mátyás király át-, illetve visszahelyezte Békés megyébe. Rá száz évre, 1549-ben viszont Sáp és Zám ismét Szabolcs megyei birtokként szerepel az adóösszeírásban. Mindeközben 1497-ben Bajomot végleg Bihar megyébe helyezte át a király. A következő eset az előbb említett Bajoni és osztályos testvéreikhez, a Bihar megyei Sztári családhoz köthető. Ők 1455-ben kérték V. László királytól Igar birtok áthelyezését Hevesből Szabolcs megyébe. A Petenyeházi (Petneházi) család 1411-ben kérte névadó birtokuk áthelyezését Szatmár megyétől Szabolcs megyéhez. Kérésüket ők is a megyei hatóság ülésezési helyének messzeségével indokolták. Végül a Vajaiak birtok áthelyeztetéséről kell még szólni: a család egyik ága 1417-ben kérte Zsigmond királytól a Vaján fekvő részeik áthelyezését Szatmár megyétől Szabolcshoz, mivel – mint mondták – a folyók gyakori áradásai miatt nem tudnak eljutni Szatmár megye székhelyére. Az uralkodó addigi szolgálataik jutalmául teljesítette kérésüket. A család másik ága két évvel később, 1419-ben szintén szolgálataik fejében kérte a királytól Vaja birtokuk és az ahhoz tartozó részük, Laskod, Martini, Csokaj prédiumaik áttételét Szabolcs megyébe azzal, hogy oda kényelmesebben tudnak eljutni. 22 A megye járásai Szabolcs megye területét csakúgy, mint a többiekét, minden bizonnyal 1336 után, amikor I.Károly király (1308–1342) bevezette a kamarahaszna nevű királyi egyenes adót, járásokra osztották. Az adót ugyanis járásonként szedték be a királyi adószedők, akik mellé I. Lajos király (1342–1382) járásonként egy-egy szolgabírót rendelt ki.23 Mindebből viszont az következik, s ezt fennmaradt forrásaink is bizonyítják, hogy egy megyében annyi járás volt, ahány szolgabíró. A járások tehát a létrehozásukat követő évszázadokban a pénzügyigazgatás 22 C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza, 2008. 19–20. 23 C. Tóth N.: Szabolcs megye működése 138. 16
