Avar Anton – C. Tóth Norbert: Szabolcs vármegye nemessége és címeresleveleik (Nyíregyháza, 2022)
Greetings
szabolcsi_cimereslevelek_home.indd 14 2022. 02. 09. 20:58:36 A megye kialakulása A középkori Szabolcs megye két Árpád-kori vármegye, Szabolcs és Borsova megye nyugati, Tiszán inneni felének a 13. században történt összeolvadásából jött létre. Megyénk kialakulása szempontjából ez biztos pontnak tekinthető. Annál nagyobb bizonytalanság van abban a kérdésben, hogy mikor és ki által szerveződött meg a két megye. A kérdéssel legkorábban – persze korántsem tudományos igénnyel – Anonymus foglalkozott, aki így ír erről híres munkájában: „Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésére való. Tehát – társainak közös tanácsa szerint is – összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat épített földből. Ezt most Szabolcs várának hívják. Majd Szabolcs meg társai a föld lakóiból sokat ahhoz a várhoz szolgálónépül rendeltek, akiket most várnépeknek neveznek. Miután egy Ekölcs nevű igen nemes vitéz alatt katonákat hagytak ott.”1 Kérdés természetesen, hogy Anonymus leírása mennyiben használható fel és feleltethető meg a megyék kialakulásáról alkotott képnek. A kérdésben korábban megoszlottak a vélemények, Kristó Gyula az elfogadása ellenében,2 míg Németh Péter 1 Anonymus: Gesta H ungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Hasonmás kiadásban megjelentette a Magyar Helikon Pais Dezső fordításában Budapesten, 1975-ben. 99. (21. fejezet.) 2 Kristó Gyula nézete szerint „Anonymus tudósítása nem alkalmas a magyarországi vármegye kialakulásának megvilágítására, a névtelen jegyző a megyék vonatkozásában is saját kora viszonyait vetítette vissza a több mint háromszáz évvel korábban lezajlott honfoglalás időszakába. Ez azt jelenti: Anonymust csak a XIII. század eleji vármegyék számának vizsgálatakor tekinthetjük szavahihető tanúnak.” (Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. 26.) Utóbb, 1999-ben arról írt, hogy Szabolcs vármegye megszervezésére az 1010-es évek után került sor, Borsova megye kapcsán pedig egyrészt kizárta, hogy első központja Kisvárdán lett volna (szerinte az kezdetektől fogva Borsovavár volt), másrészt, hogy Szabolcs megyével egyidős lett volna. A később megszűnt megye kialakulását a 11. század közepére helyezte annak feltételezésével, hogy a megyék megszervezése a központtól az ország határai felé zajlott. Így – mint jelen esetben is –, amikor egy megye a másiktól keletre helyezkedett el, időben is egymásutániságot feltételezett. (Kristó Gyula: Megyék születése a Felső-Tisza vidékén. Szabolcs-szatmárberegi Szemle 34. [1999] 404., 406.) Mindezt 2001-ben azzal egészítette még ki, hogy Szabolcs vezér nem létezett, ugyanakkor, hogy mégis honnan kapták a Fejér és Szabolcs megyei Szabolcs községek nevüket, a következő választ adta: „A dunántúli Pusztaszabolcs esetében talán egy XI–XII. századi Csák nembéli Szabolcs nevű személy” a tiszántúli Szabolcs esetében pedig feltételezhetően „a várispánság első comese, ugyanis Szabolcs vár nevével már a XI. század második felében két ízben is találkozunk”. (Kristó Gyula: Szabolcs vezér. JAMÉ 43. [2001] 268.) mellette érvelt,3 de mára általánosan elfogadottá vált, hogy jelen esetben akár hihetünk a „Névtelen szerzőnek”. 4 Szabolcs megye kialakítására azonban – az analógiákon kívül – nem egyedül a „Névtelen jegyző” munkája a forrásunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Anonymusnak esze ágában sem volt a vármegyék kialakulását megörökíteni, mégis pontosan a vármegyeszervezés mikéntjét írta le sok-sok – kitalált és kevésbé kitalált – példáján keresztül. A fentebbi idézet alapján meghatározhatónak látszik Anonymus elképzelése a honfoglalás korában meghódított területek megszervezéséről: az első minden esetben egy meghatározott föld elfoglalása volt, majd egy kedvező fekvésű hely kiválasztása, ott vár építése (természetesen, ha már állott ott vár, akkor a vár elfoglalása következett), aztán pedig a vár elnevezése. Ez utóbbi történhetett a várépítés befejezésekor, illetve később, továbbá az elnevezés lehetett az építőről vagy az építő által adott névvel. Mindezek után következett a vár ellátása jövedelmekkel.5 Ugyanakkor kérdés, hogy van-e olyan másik forrásunk, amelyben egy terület megszervezése szintén szerepel. A választ Szent Gellért püspök nagyobb legendájában találjuk meg: „Késedelem nélkül harcba szálltak hát, és Szent György vértanú érdemeiért, aki őket oroszlán alakjában látogatásra méltatta, várták az ég segítségét. És nemsokára azon az éjszakán egymásra rontottak; Ajtony serege, amely a síkságon táborozott, hátat fordítva futásnak eredt. Ajtonyt pedig Csanád serege a csata helyszínén megölte... Ezt mondta a király: Ezt a várost a mai naptól ne nevezzék már a Marostól, 3 Németh Péter a vármegye létrejötte kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy a földvár már a honfoglalás utáni évtizedekben megépítésre került, és már ekkor központi szerepet töltött be a vidék igazgatásában. Emellett ugyanekkorra keltezte a későbbi Borsova megye első központjának, Kisvárdának a kiépítését is. (Szerinte a központ utólag került Borsovavárra. Lásd Németh Péter: A honfoglalástól az Árpádok kihalásáig. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája I. Történelem és kultúra. Nyíregyháza, 1993. 140–142.) 4 Zsoldos Attila: Szent István vármegyéi. In: Államalapítás, társadalom, művelődés. Szerk. Kristó Gyula. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 27.) Budapest, 2001. 48. 5 Sematikusan ábrázolva így néz ki a folyamat: területfoglalás – várépítés – vár elnevezése – vár ellátása. 14
