„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)
Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy
hesse szándékát és motivációit. Ennek bekövetkeztéről baráti levélben számolt be gróf Csáky Imre váradi püspöknek: „21. January Hatház nevű Hajdú városra menvén, azon nagyságos Károlyi Sándor hozzám jöve, kivel bőven beszélgetvén, mindenképpen igyekeztem azon, hogy Kegyelmes Urunknak ő Felsége szolgálatait mentül jobban promoválljam, és Hazánk csendességét is közelítsem." 55 E találkozóról jelentést küldött Savoyai Jenőnek is, abban azonban éppen a másik oldalról elhangzottakat emelte ki. Legfontosabb mondandója volt, hogy Károlyi szerint „Rákóczi ugyancsak hajlandónak mutatkozik az őfelsége előtti hódolatra". Ehhez sietett hozzátenni, miszerint „erre azt válaszoltam, hogy Rákóczival kapcsolatosan nincs teljhatalmam, hogy a legcsekélyebb alkuba is bocsátkozzam". Ám a továbbiakból világossá válik, hogy mégis tájékoztatta Károlyit az egyezségre jutás általa járhatónak vélt útjáról, sőt legfontosabb következményként, ahogyan egyébként szintén jelentette, Pálffy a Rákóczival való személyes találkozó idejéig megkötött fegyverszünetet tartotta, amelyre haladéktalanul utasította is beosztott tábornokait. 56 A fejedelemmel való találkozás késése, a további kuruc vonakodással kapcsolatos január 25-i állásfoglalásából kiérződik, hogy a magyarországi császári főparancsnok érezte magát szorult helyzetben elöljáróival szemben, ahogyan kifakadása tanúsítja: „ehhez nem kell sok idő vagy consultatio, hanem amelynek meg kell lenni. S egyszer magok közt deliberálták, látván a mostani circons-tatiákat, a dolgokon által kellett volna esni, ne mondassék az, hogy ő felségét orránál fogva hurczolják". Azután enyhültebb hangvétellel mégiscsak újabb, ezúttal január 30-ig tartó fegyverszünethez járult hozzá, hogy a tárgyalások folytatódhassanak, mert saját szavaival folytatva „akarván megmutatni, s kigyelmetek is lássák, hogy igaz magyarvagyok, s nem kívánom-e a nemzetemet s hazámot conserválni? úgy kigyelmetek részéről valóknak consulálni, s egyedül a csendességet országunkban accelerálni, és az ártatlan vérontást is elkerülni". Ennek bizonyítására így zárta levelét: „mindazonáltal assecurá55. Idézi: Málnási Ödön: Erdődi Gróf Pálffy János nádor, Eger, 1929. 18. o. 56. KA, HKR, Exp. 1711.Jan.-317