„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

lom kigyelmedet, hogy usque ad praefixum terminum semmi hostilitást nem teszek. Kigyelmedtől is hasonlót várok sub bona fide et assecuratione."

57 A fegyveres harc késését egyébként Pálffy január 28-i, Kallóban keltezett jelentésében a különösen szigorú tél adta körülményekre hárította, bár nem titkolta el, hogy „ismét várom ide Károlyit, aki biztosított róla, hogy magával hozza Rákóczit".

58 A január 31 -i vajai Rákóczi-találkozótól bizonyára sokat, elsődlegesen a megállapodáshoz való gyors közelkerülést várta Pálffy. Mindenesetre figyelmeztette Rákóczit: „Ha elhanyagolja a háborúnak oly szerződéssel való befejezését, amely a nemzet törvényeit és szabadságait biztosítja, — minthogy a háborút már elvesztette, — a császár tanácsosai könnyen ürügyül fogják e körülményt használni az összes magyar törvények eltörlésére, mint Csehországban történt a prágai ütközet után."

59 Csáky püspökhöz intézett, február 14i újabb baráti levelében, beszámolva a fejleményekről, mármint a találkozó előkészítéséről és lefolyásáról, így írt: „Reménlem jó effectussát fáradozásimnak, noha nekem ebben legkisebb hasznom más nincsen, hanem hogy az ő Fölsége tovább való szolgálattyán Nemzetemet és az Országot kívánnám consorálni, és hívségre akarnám Rákóczit manudulálni." Ehhez még hozátette: „Addig in forma suspensionis armorum az Hostilitásuktól mind két részről supersedalunk."

60 Az újabb három hetes fegyverszünetről ismét jelentést tett, ám Savoyai Jenő ezzel nem értett egyet, tárgyalások helyett gyors hadigyőzelmet követelt.

61 Bizonyára ezért reagált ismét ingerülten február 2-i levelében, amiért Rákóczinak I. Józsefhez intézett levele még akkor sem érkezett meg, ugyanis így írt Károlyinak: „oly szándékban voltam pedig, hogy Kallóról egyenesen Tokaj felé veszem utamat, és a Tiszán túl lévő generális uramékot összehívatván, jó rendeléseket tegyek". Mindenesetre megint csak ezzel zárta mondanivalóját: „assecuráltam is ő herczegségét, hogy 57. Pulay, 254—255. o. 58. KA, AFA, Ungarn, 1711.1-10 59. Idézi: Lukinich, 46. o. 60. Idézi: Málnási 1929. 20. o. 61. Arneth, II. k. 157. o. Pálffy jelentése egyébként már Lukinich kutatásainak idején sem volt előtalálható, v.o.: Lukinich, 294. o. 2. sz. Ij.