„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

lenciája által azon dolog folytattassék", majd nyomatékosítva: „írjon Rákóczi a királynak közvetlenül".

49 Ugyanakkor Bécsbe küldöttjelentései a határozott hadvezér képét igyekeztek kelteni, például január 9-én ezt jelentette Szoboszlóból gróf Johann Leopold Trautsohn főudvarmesternek: „Elhatároztam, hogy Kálióba lovagolok, az ellenséget, amennyire csak lehet, beszorítom, és több vármegyét a szükséglet szerint megnyerek eltartásunkra."

50 Savoyai Jenővel viszont ugyanezen a napon azt tudatta, hogy „az ellenségtől eddig még egy sem lépett át".

51 A folyamatos kuruc időhúzást tapasztalván, január 10-i sürgető leveléből már szinte Pálffy sértett önérzete sugárzik: „Tudván azomban Kigyelmed, régen jól ösmervén, hogy szavammal nem szoktam játszani, parolámban ne kételkedjék."

52 E tekintetben azonban a másik oldalról is biztosítani kívánta magát, ezért beszámolva az addigi fejleményekről, legfőbb katonai elöljárójától, Savoyai Jenőtől is teljhatalmat kért tárgyalásaihoz január 13-i jelentésében. Ebben a Haditanács elnöke előtt leplezetlenül megfogalmazta főparancsnoki célkitűzését: „A Mindenható támogatásával a csapatok és az ország több vérontása nélkül remélem, hogy e szégyenletes lázadásnak egyszer s mindenkorra véget vetek, és a meggyötört királyságnak a korábbi nyugalmi állapotát megteremtem."

53 E kívánságátjanuár 19-én bécsi miniszteri értekezlet vitatta meg, amely határozatában a tárgyalások folytatására irányuló kérelmet visszautasította, és a kegyelemre adás elérésének célját határozta meg a magyarországi főparancsnok számára. Az elzárkózás szelleme abban is megnyilvánult, hogy Rákóczinak az esztergomi hercegérsekhez intézett és Pálffy által továbbított levelét is úgy ítélték meg, hogy az nem megválaszolható.

54 Erről még nem is értesülve, Pálffy elsődlegesen a Károlyival történő személyes találkozásra törekedett, hogy kötetlenül kifejt49: Pulay, 223. skk. o. Az idézetek helye 234. és 235. o. 50. HHStA, Hungarica, Fasc. 193, számozatlan 51. KA, HKR, Exp. 1711 Jan.-237 52. Pulay, 245. o. 53. KA, AFA, Ungarn, 1711.1-5 54. HHStA, Hungarica, Fasc. 193, számozatlan