„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

kálkodni méltóztatik."

44 E nézetében Károlyi még csak megerősödhetett, amikor kézhez vette a Bécsben december 22-én kiállított kegyelemlevelet. Ugyancsak nagy támaszban részesült Pálffy is, amikor elérkezett hozzá I. József szintén december 22-én hozzá intézett leirata, és ebben a következő két meghatározó mondatot olvashatta: „Mi mindazok fölé, akik gonosztetteiket szívből megbánják, született kegyességünkből kegyes atyai szárnyainkat kiterjesztjük. /.../ Ilyen tartalmú teljhatalmat kapsz, amelyet a fenti céllal ügyesen vegyél igénybe."

45 Amikor pedig megérkezett hozzá Károlyi írásos alávetettségi nyilatkozata, válaszlevelében Pálffy sietett, hogy közölje tárgyalópartnerével: „Ily módon reméli, hogy többet ér el, mint több napos tárgyalások során különben lehetséges lenne. A legszélesebb teljhatalmat kapta a császártól, hogy a békéről tárgyaljon, és biztosíthatja, hogy a császár Rákóczival, miként az egész magyar néppel szemben a legjobb indulattal viseltetik."

46 Ebben a fent idézett szellemben ígért a Sarkadot védő kurucoknak feladás esetére szabad elvonulást, teljes élet- és vagyonbiztonságot,

47 tiltott meg minden katonai visszaélést Eperjest ostromló csapatainak, biztosította ott is a meghódolókat, hogy nemcsak szabadságukat, vagyonukat, hanem minden jogukat és kiváltságukat is megtarthatják.

48 Ebben a fenti szellemben tájékoztatta azután Rákóczit, és ez alapján küldte meg továbbításra Bécsbe Rákóczinak Keresztély Ágost szász-zeitzi herceg, esztergomi bíboros-érsekhez írt, békekötési szándékát tükröző levelét is. Jellemző erre megint a Pálffy 1711 .január 7-i leveléhez fűzött szóbeli reagálás. Miközben Komáromi útján biztosította a szembenállókat, hogy továbbítja Rákóczi levelét, hozzátette (Komáromi szavaival): „amit a fejedelem akar mondani vagy kinyilatkoztatni, /.../ inkább ő excellenciájának megüzenheti, /.../ kívánván a felséges udvar is, hogy ő excel44. Pulay, 220. o. 45. HHStA, Hungarica, Fasc. 192, számozatlan. Idézi forráshely megadása nélkül: FZ, XIII. k. 449, v. ö. korai magyar publikálását is: Századok, 1887/5. 465. o. 46. Idézi forráshivatkozás nélkül és átírva egyes szám harmadik személybe: FZ, XIII. k. 40. o. 47. KA, HKR, Exp. 1710.Dez.-245 48. KA, HKR, Exp. 1710.Dez.-244