„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Zachar József: A szatmári béke szorgalmazója: gróf Pálffy János tábornagy

commendérozó főgenerális Pálffy János uramhoz, s bővebben beszélgetne parolára őexcellenciájával".

40 A végül is két példányban Károlyihoz elérkezett levél a közzétett fogalmazványtól számos eltérést mutat, mintha Pálffy mégsem ennyire nyíltan akarta volna közölni gondolatait. Mivel az elküldött és megérkezett példányon utalás van a fogalmazványként megőrzöttel való egybevetésre,

41 ez bizonyára figyelemfelhívás kívánt lenni az eredeti gondolatokra. Csakis ennek a tükrében érthető Károlyi december 9-i, a Rákóczival való konzultációt is tükröző válaszát nyugtázó, 17-i, elégedetlen írásbeli viszontválasz: „Semmi egyenes válaszát nem értettem, hanem inkább tétovázását veszem észre, erre én semmi resolutiot nem tehetek."

42 Az igazi nyílt állásfoglalást ezúttal a választ és viszontválaszt közvetítő Komáromi Csipkés György, Bihar vármegyei alispán és debreceni városbíró által közvetített szóbeli üzenet tartalmazta. E szerint már első pontként „az elkezdett dolgok a méltóságos herceggel közöltessenek", vagyis ne Rákóczi tudta nélkül folytatódjon a kapcsolattartás. Ezt követően Komáromi azonnal szükségesnek látta ezt a gondolatot továbbítani: „A méltóságos generális úr ö excellenciája igaz magyar vérségü jó igyekezetében nem kell kételkedni, mivel szintén oly igazságos készségével, valamint mi, akar szolgálni felséges koronás úrnak, hazájának és nemzetének." Ezután következtek azok a pontok, amelyek figyelmeztették Károlyi útján Rákóczit, milyen keretek közt kellene maradnia, és miért kellene kapcsolatot kezdeményeznie I. Józseffel. Ehhez kapcsolódott a határozott biztatás: „mind a hercegnek magának, mind követőinek nem csak gratiája meglészen, hanem mindenkinek jószági is megadatik".

43 Feltétlenül a szóbeli üzenet alapos megfontolása után jutott Károlyi arra a következtetésre, ahogyan december 26-i újabb válaszában papírra vetette: „Nem kétlem tovább is igaz indulata szerént, szívére vévén országunk közönséges nyomorgattatásainak és kétségben forgó dolgainak elfordítását vagy távoztatását, bölcsen mun40. Pulay, 197. o. 41. Bánkúti 1991. 13. és 15. o. 42. Pulay, 217. o. 43. Pulay, 218. o.