„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Magyari András: A Rákóczi-szabadságharc politikai és katonai problémái 1710–1711-ben

1710 közepére a kurucok fegyveres akciói ilyen körülmények között csaknem teljesen paralizálódtak, mivel a Dunántúl császári kézre kerülését (1709. szept. - dec.) követte a felkelők utolsó jelentősebb bázisainak / Késmárk (1709. dec), Romhány - Vadkerti kudarc (1710. január 22.), Lőcse (1710. febr. 14.), Érsekújvár (1710. június, majd végleg szeptember 24.), Eger (1710. nov. 30.) / elvesztése, ami lehetetlenné tette újabb átfogó hadműveletek szervezését. A romhányi csata végleg megpecsételte a Rákóczi-szabadságharc sorsát. A felkelők serege erkölcsileg is jóvátehetetlen csapásokat szenvedett. A kuruc hadsereg kötelékeiben szolgáló svéd és lengyel önkéntesek, akiknek számát Rákóczi növelni szerette volna, megütközéssel szemlélték a magyarok ok nélküli megszaladásáf, s nem mutattak hajlandóságot a további együttműködésre. Ami katonai szempontból igen fontos, hogy Rákóczi helyesen vonja le a következtetést a vadkerti kudarc után, s január 24-én Eszterházi Antalnak írott levelében megállapítja, hogy „az német ellen reguláris had nélkül" a siker reményében nem veheti fel a küzdelmet, s ezért szükséges a kuruc had átszervezése, mert nincs értelme olyan katonát fizetni „az ki sem harcolni nem tud, se tanulni nem akar "

3

. E vonatkozásban érdemes felfigyelni Rákóczinak a hadsereg modernizálását szükségesnek tartó gondolataira. Fenti véleményét a fejedelem tovább árnyalta ugyancsak Eszterházinak 1710. február 12-én írott levelében mondottakkal, miszerint kéri, hogy „akármely síro-rivó s hűségjutalmát kereső tisztek ... pénzbeni quartéját suspendálná kegyelmed; mert bizonyára, az mostani szorongattatásunkat is nem egyébnek tulajdoníthatom,hanem hogy mindnyájan hazánk szolgalatja jutalmát nem annak szabadságaiul, hanem erszényünk megtöltésétül vártuk, — és minekutánna a fiskalitások fundusát ezekre kiosztván, a szegénységnek képtelen adóztatására jutottunk; nem volt csoda, hogy annak átkaival Isten ostorát magunkra húztuk".

4 A fejedelem 1710. március 12-én kelt levelében Bercsényi Miklósnak a kuruc tisztek „folytonos mulatozásai, dinom-dánomjai, tán2. Márki Sándor, II. Rákóczi Ferenc. Bpest, III. 1910. 84.1. 3. Archivum Rákoczianum, Bpest, 1874,1. oszt. lll.köt. 10.1. 4. U.o. lll.köt. 23-24.