„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)
Magyari András: A Rákóczi-szabadságharc politikai és katonai problémái 1710–1711-ben
ca" s más gyermekbetegségei miatt panaszkodott 5 . A hadsereg válságos állapotára vall az is, hogy Rákóczi nem hunyhat szemet a zsoldosok magatartásában beállott változások felett sem. Amint Eszterházinak küldött levelében megjegyezte „az lengyelségbe is belebujt az fantázia, passust kérnek az visszamenetelre (Lengyelországba) és többször harcolni nem akarnak " 6 Az idézett forrásokhoz hasonló tartalmú és jellegű feljegyzések mondhatók általánosoknak a kuruc csapatok 1710-1711. évi magatartásának jellemzésére. Ezért hitelesnek fogadhatjuk el e periódusra vonatkozóan azon megállapításokat, hogy a kuruc haderő 1710 tavaszán már csaknem mindenütt az általános bomlás tüneteit mutatta. A fegyelem meglazulása s ennek egyenes következményeként a harckészség lelohadása döntő módon hatott ki a kuruc mozgalom utolsó fázisának alakulására. A válságos állapotokat súlyosbította az ország gazdasági viszonyainak teljes szétziláltsága, az alsóbb társadalmi kategóriák nyomora. Károlyi Sándor közeljár a valósághoz, midőn 1710 tavaszán azt jelenti Rákóczinak hogy „éhelhaló az szegénység". 7 Ilyen katonai és gazdasági háttérrel nem lehetett optimista terveket szőni a szabadságharc sikeres befejezésére. Rákóczi és köre a politikai megoldás valamilyen variánsára gondolhatott csupán, de ennek perspektívái sem különösen bátorítóak. A fejedelem és közvetlen munkatársai körében megfogalmazódik az a vélemény, hogy mindent el kell követni a Habsburg-ellenes küzdelem életbentartására, míg sor kerülhet az európai békekötésre. Azt is fontolgatják, hogy a komolyabb orosz segítség elnyerése érdekében hathatósabb diplomáciai lépéseket kellene tenni, mivel ez is kedvezőbb körülményeket teremtene a szabadságharc befejezéséhez. Azonban e tekintetben sem támaszthattak különösebb reményeket, mivel az érintett hatalmak érdekei nem estek egybe Rákócziék elgondolásaival. Egyébként is Franciaország, a kurucok fő szövetségese nem volt abban a helyzetben, hogy döntő módon befolyásolhassa az európai háború kimenetelét, Oroszország pedig, amelynek támogatását Rákóczi sze5. Márki, i.m. 91. 6. Arhivum Rákoczianum, I. III. 65. Lukinich Imre, gr. Pálffy János föparancsnoki megbízatása. Századok 1923-24. 419.1. 7. Arhivum Rákoczianum, I. oszt. III. köt. 90 1.
