„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Magyari András: A Rákóczi-szabadságharc politikai és katonai problémái 1710–1711-ben

Magyari András A Rákóczi-szabadságharc politikai és katonai problémái 1710 - 1711-ben A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc a magyar történelem igen bonyolult problémakörét szolgáltatja. E megállapítás érvényes a csaknem egy évtizedig tartó küzdelemben felmerülő politikai, katonai, társadalmi, gazdasági, valamint nemzetközi vonatkozású kérdésekre egyaránt. Ez alkalommal a harc utolsó, s talán minden tekintetben a legbonyolultabb másfél évének egyes katonai és politikai vonatkozású kérdéseit szeretnők érinteni, ugyanis ekkor és ezekkel kapcsolatban merültek fel a legtöbbet vitatott problémák, hangzottak el a legellentmondásosabb vélemények, amelyekből kikerekednek azon nézetek is, melyek alapján megfogalmazható jelen szimpozionunk központi kérdése is, hogy „árulás vagy reálpolitikai lépés " volt-e a szatmári béke. Az 1711-től eltelt három évszázad alatt a korabeli krónikásoktól korunk szakemberéig számtalan válasz fogalmazódott meg az említett kérdésre, melynek szerzői nagy többségükben Károlyi Sándort, s egyesek még a Károlyi-családot is az árulók padjára ültették. Úgy hisszük, nem érdektelen szembenéznünk a korszak azon problémáival, amelyek vizsgálata útbaigazítóul szolgálhat vélemény formáláshoz a fenti kérdéssel kapcsolatban. Ugyanis nem hagyhatók figyelmen kívül az olyan nézetek sem, melyet Deák Ferenc fogalmazott meg, miszerint „a nemzet hálát adhatott volna Istennek, ha 1849-ben Világos helyett egy második szatmári békét köthetett volna ".' Vizsgálódásaink viszonylag szűk, Szatmár és Máramaros térségére szorítkoznak, mivel 1710-re ide koncentrálódtak a felkelők katonai és politikai intézkedései. 1. Zayzon Sándor, Károlyi és a szatmári béke, Századok, 1915. 268. Beöthy Ákos, A magyar államiság,... 661.