„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Ágnes: A kuruc állam gazdasági helyzete a szabadságharc második felében

A méltánytalanságok ellenére nem a salétromfőző parasztok voltak az iparág 1 egkiszo 1 gátatottabbjai, hanem az officina bérből élő munkásai. Helyzetük az infláció kiteljesedésével nyomorúságossá vált, a fejedelem úgy próbált rajtuk segíteni, hogy elrendelte fizetésük egy részének természetben való folyósítását. A ki nem fizetett bérről a Gazdasági Tanács ún. cédulákat, voltaképpen nyugtákat adott azzal az ígérettel, hogy azokat később a kincstár ezüst vagy lepecsételt pénzre váltja.

24 A pénztelenség természetesen a termelés tárgyi feltételeit is veszélyeztette. Bélai Ferenc kallói salétromfelügyelő levele - amelyet a Gazdasági Tanácshoz intézett- drámaian ecseteli az üzem állapotát: nincs szekér a szállításhoz, fejsze a favágáshoz, gyékény az eresztési művelethez, gyertya a főzéshez, hordó a tiszta salétrom gyűjtéséhez...A munkások rongyosak, ruházatuk hiányos, pénzük nincs.

25 A problémák orvoslására ezüstpénzért esedezik, ahogy felettese, Ramocsházy György, a Tiszán inneni gazdasági tisztségviselők prefektusa is. Kérésük azonban - az általános pénzhiány miatt - nem talált meghallgatásra. Amikor a fejedelem 1709 tavaszán végre átutalt 1 000 rhénes forintot, a kallói üzem munkásai és a salétromot beszállító parasztok már tíz hónapja nem kaptak fizetést. A megkésett csekély összeg természetesen nem menthette meg a nyírségi salétromtermelést. A teljes összeomlás előtt még egyszer felvillant a remény. Sréter János, a fegyver- és lőszergyártás főbiztosa bérleti szerződést kötött Eötvös Miklós és Lónyay Ferenc hadbiztosokkal, akik vállalták, hogy évenként 1 000 mázsa tisztított salétromot adnak el az államnak, mázsánként 18 rhénes forintért. A saját tőkével működtetett üzemben előállított, és be is szolgáltatott nyersanyag árát azonban nem kapták meg, ami rövidesen a termelés megszűnéséhez és Lónyay tönkremeneteléhez vezetett.

26 Mivel a kallói üzem problémái a hadiipar egészét is jellemezték, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a függetlenségi program megvalósításához hiányoztak a belső gazdasági feltételek, a külföldi támogatás mértéke pedig nem volt elégséges a hiányosságok pótlására. Úgy vélem: a szatmári béke értékelésekor ezek a körülmények sem hagyhatók figyelmen kívül. 24. Uo. 79. 25. Uo. 91-92. 26. Bánkúti, 159.