„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Ágnes: A kuruc állam gazdasági helyzete a szabadságharc második felében

vastermelésben a szabadságharc alatt nem történt lényeges változás, de a hadiüzemek fejlesztésére tett kísérletek hoztak némi eredményt. Nemcsak új üzemek létesültek (lőszergyártó vashámorok, ágyúöntő műhelyek), hanem a régiek is fejlődtek. Ám a tőkeszegénység, az infláció, a korszerűtlen üzemszervezet, az elavult technológia és a szakmunkáshiány, esetenként a munkások katonai szolgálatra való igénybevétele visszafogták a kedvező folyamatokat. A termelés az előzményekhez viszonyított növekedés ellenére sem fedezte a szükségleteket. Az ország a hadellátáshoz szükséges nyersanyagok és késztermékek szinte mindegyikéből behozatalra szorult. Az ennek következtében felértékelődött külkereskedelem szabályozása azonban - hasonlóan a monetáris és adópolitikához - naiv elképzeléseket is tartalmazott. Az 1705-ben Egerben kibocsátott rendelet szerint - az ezüstpénz megtartása, illetve behozatala reményében - a külkereskedelmet állami ellenőrzés alatt álló kereskedőknek vagy kereskedelmi társaságoknak kellett volna kézben tartani, kizárva az importügyletekből a többi belföldi és az összes külföldi kereskedőt. Az utóbbiak közül sokan hamarosan maguktól is elkerülték Magyarországot, különösen a vectigal kétszeresére emelése és az árukivitel korlátozása után. A magyar piacról való kiszorításuk mégsem sikerült, ahogyan a kivitel állami ellenőrzés alá vonása sem. Jóllehet a réz- és marhaexport egy részét 1706-tól egy Hellenbach irányította társaság bonyolította le, zöme magánszemélyek által történt, s főleg a tábornokokat gazdagította. A szándékok ellenére Magyarország - a háború speciális nyersanyag- és iparcikk-igényei miatt - függőbb helyzetbe került a külföldi országoktók, mint korábban. Az importot a kuruc állam ezüstpénzzel (néha arannyal) vagy exporttal ellensúlyozta. A legfontosabb (és hagyományos) kiviteli cikk a réz, a bor, a marha, a só és a viasz volt. A pénzhiány miatt 1708-tól a cserekereskedelem lett a meghatározó. Mivel a hadsereg számára termelő összes iparág bemutatására az adott keretek között nincs lehetőség, a salétromgyártás történetének vázlatos ismertetésével szeretném illusztrálni a kuruc állam ipari üzemeinek működését, eredményeit és gondjait. Választásomat az indokolta, hogy a kuruc-kori salétromtermelés iratanyagát én tettem közzé éppen két évtizeddel ezelőtt.

20 20. Kovács Ágnes: Iratok a nyírségi salétromtermelés történetéhez a Rákóczi-