„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Ágnes: A kuruc állam gazdasági helyzete a szabadságharc második felében

találnak..." S mivel meg volt győződve arról, hogy a jobbágyok elbujdosását sokszor a földesurak ösztönözték, olyan vármegyei végzés meghozatalát sürgette, amely kimondja, „hogy az földösura fizessen az elszökött parasztemberért,...".

17 Rákóczi tehát a nemesi önzésnek tulajdonította a kuruc állam gondjainak egy részét, s véleményét több alkalommal is megfogalmazta. Bercsényinek pl. már 1707-ben azt írta, hogy „csak azért fogtanak némellyek fegyvert, hogy magok azt el nem követhetnék az német idejében, az mit az német, és nem azért, hogy köz légyen az szabadság," Nem kevésbé súlyosak az Esterházy Antalhoz 1710ben intézett sorok sem: „az mostani szorongattatásunkat is nem egyébnek tulajdoníthatom, hanem hogy mindnyájan hazánk szolgalatja jutalmát nem annak szabadulásátul, hanem erszényünk megtöltésétül vártuk, - és minekutánna az fiscalitások fundusát ezekre kiosztván, az szegénységnek képtelen adóztatására jutottunk: nem volt csuda, hogy annak átkaival Isten ostorát magunkra húztuk."

18 A fejedelem önvizsgálatra serkentő és érzelmekre is apelláló szavai nem érhették el céljukat. Hiszen a 18. század embere sem volt emelkedettebb lelkületű és áldozatvállalóbb, mint utódai. Amikor az életkörülmények romlani kezdtek - s ez a nemesség egy részére is érvényes -, majd a társadalom kiszolgáltatottjai számáraelviselhetetlenné váltak, hátat fordított a küzdelemnek, s annak befejezését kívánta. Az alább ismertetendő eset, amelyet egy 1709 végén készült kihallgatási jegyzőkönyv örökített meg, nem volt egyedi jelenség a háború utolsó éveiben. A fogoly, Ondrejkovics György szepesi nemes azt vallotta, hogy a Sáros megyei parasztok átjárnak Gölnicre az ellenséghez, és arra biztatják a németeket, hogy „csak jöjenek rajtok, egy nehany fallu öszve veri magát, segíteni fognak az kurucott ölni".

19 Ondrejkovics vallomása súlyos társadalmi bajokat jelez. S a társadalom helyzete azért aggasztó, mert a gazdaságé is az. A válságjelenségek nemcsak az adó- és pénzügyekben, hanem az ipari termelésben és a kereskedelemben is megmutatkoztak. Tudjuk, hogy a bányászatban és a 17. Uo. 462. 18. Uo. 61., III. k. 23-24. 19. MOL G28. 78. cs. V. 2. i. 1709. dec. 23.