„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Kovács Ágnes: A kuruc állam gazdasági helyzete a szabadságharc második felében

rézpénzfizetés mellett éhező bérmunkások megoldást sürgető gondjaira tragikus esemény, az áldozatokat is követelő Selmecbányái sortűz hívta fel a figyelmet, immáron szerte az országban.

8 1708 nyarán már a katonák se vették el a kongót, ami azt jelentette, hogy ismét a préda vált a kuruc sereg zömét alkotó irreguláris alakulatok szinte kizárólagos megélhetési forrásává. Aligha kell bizonygatni, hogyan hatott ez a hadsereg fegyelmére és harci értékére, ezáltal a föld népének a küzdelemhez való viszonyára. A szabadságharc katonai történetében is fordulópontot jelentő trencséni csata után a rézpénz végérvényesen megbukott. A fejedelemnek „fehérfundus"-ról kellett gondoskodnia, amely a „legnagyobb kín"-t jelentette számára.

9 Nem csoda, hiszen a pénzhiány miatt a nemesfémpénz-verés is válságba került. Kiútként a pénzadózás kínálkozott. Mivel azonban bevezetésére krízishelyzetben került sor, a kivetett összegnek csak egy része folyt be a kincstárba. A vagyonosok nem akartak, a szegények nem tudtak, s talán ők sem akartak fizetni. Ezzel magyarázható, hogy hivatalos adókivetésre utoljára 1708 decemberében került sor Sárospatakon. Bár a behajtás katonai executioval történt, még 1710 elején is több mint 100 000 ft-ra rúgott a hátralék. Nem is hívta össze többé Rákóczi a megyei követeket az adókivetés megbeszélésére, hanem megyénként kért bizonyos, teljesíthetőnek vélt összeget. A megajánlások azonban igen szerények, 1710-ben pl. mindössze 50 000 ft bevételt eredményeztek.

10 Az égető pénzhiányt enyhítendő, 1709-től a kincstári jövedelmek egy részét is bérbe adták (a salétromgyártást, vasbányászatot, a máramarosi sóbányákat, a harmincadokat), és ajándékok, kölcsönök kikényszerítésével a városokból is egyre több pénzt próbáltak kisajtolni. Debrecen pl. 1707 és 1710 között csaknem 140 000 ft-tal gyarapította az állami bevételeket. A különböző váltságdíjak (katonaállítás, fegyverszolgáltatás, harmincad megváltása) és a lebélyegzés céljából beszolgáltatott kb. 60 000 ft mellett ebben az összegben benne volt a Károlyinak nyújtott kölcsön, és 9 000 ft értékben 8. Heckenast Gusztáv: Az 1707.évi Selmecbányái bányászfelkelés. In: Magyar Tudomány. 1978. 9. sz. 653-655. 9. AR. Első Osztály. II. k. 322. 331. 10. Bánkúti, im. 115.