„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

amely szervezet semmi másra, csak a feladatok és szándékok koordinálására való. Lehet ez alkalmi vitafórum, lehet ajánlattételre feljogosított társaság, lehet - átruházott funkciókat viselve - döntési fórum; működhet pénz nélkül, avagy pusztán pályázati nyereményekből, működhet tagdíjból, vagy kötelező hozzájárulásokból, de létrehozhat lokális fejlesztési ügynökséget is, és alkalmazhat a határmenti kapcsolatok menedzseléséhez értő szakembert - mindez csak megállapodásuk, és Alapszabályuk kérdése. (A dolgok mai állapota szerint igazából egyik államigazgatási szervezetnek sem feladata a határmenti együttműködés segítése; az ezért egyébként sokat tévő Külügyminisztériumnak igazából túl kicsi ez a lépték, míg a Belügyminisztériumnak a határ átlépése miatt egyelőre túl nagy a feladat, a vidékfejlesztéssel foglalkozó főhivatalnak a „külföldiek" részvétele miatt tán túl összetett, a Miniszterelnöki Hivatalnak viszont túlzottan vidéki... A már korábban említett Határmenti Együttműködések és Fejlesztések Fóruma majd megpróbál ennek országos gazdát keríteni, ám egyelőre nem tudhatjuk, hogy milyen sikerrel. Félő, hogy helyben sem vagyunk másképpen: az önkormányzati törvény tulajdonképpen nem teszi a határmenti együttműködést a testületek és hivatalaik feladatául, de hát hogyan is tehetné! - így aztán fejkvóta, céltámogatás stb. sincs rá. Egyik önkormányzati intézménynek sem kimondott funkciója ennek támogatása. Az e térségben előforduló határőrség feladataiból adódóan pedig pusztán védelmez, a vámőrség természetes funkciója szerint tilt; ki más lehetne tehát az igazi gazda, ha nem a helyi társadalom maga? Ez jeleníthető meg tehát a határmenti együttműködés szorgalmazásáért működő, illetőleg létrehozandó egyesületeivel, és ezt jelenítené meg az emlegetett „fejlesztési", „ együttműködési", „ együttműködésfejlesztési" tanács általuk való összeszervezése is.) Magyarország már vagy nyolcvan éve körös-körül zárva van, s még a történelmi helyszínek java (lám, Nagymajtény, de még Világos is!) a határon kívülre került. Lehet, hogy voltak a határok átjárhatóságában különbségek ekkor-akkor, voltak könnyítések, megjelent a „kishatár"-átlépő, és egyre többször és több helyütt nyit alkalmi kaput Magyarország szomszédaival valamely sátoros ünnep alkalmából, de ahogyan Európa bezárkózott az első világháborút kö-