„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

struktúrákba és lehetőségekbe kerülvén bizonyára ismerni kell egy odavalósi nyelvet annak, aki boldogulását szélesebb ívben képzeli, de helyben (esetünkben a határhoz közeli településen) maradva a szomszéd nyelvét biztosan beszélni kell. Ezért persze az iskolák, s az iskolák gazdái a felelősek, de az egyetértő, a támogató háttér megteremtése a határon túli együttműködéshez ragaszkodó felnőttek: a szülők, mint helybeli polgárok dolga. (Megjegyzem: nyelvtanárként alkalmazható a határ túlsó oldalán lévő település erre vállalkozó nyelvszakos pedagógusa, és ha nem lehet azt a tanmenetbe építeni, hát vasárnapi iskolában, hétvégi kurzusokon, a nyári szünidőben lehet alkalmat teremteni erre, s ez esetben nem szükségképpen csak az iskoláskorú fiataloknak S persze nem gondolom, hogy csak ideát kellene törekedni erre, hogy tehát csak hazai, a határ mentén élő fiataljainknak kellene szlovákul, románul, szerbül, horvátul, szlovénül vagy németül tanulniok; az együttműködésben részes magyar települések iskolái is delegálhatnák magyar szakos, az idegen-ajkúak tanítására külön kurzusban felkészített pedagógusaikat az odaát szervezett tanfolyamokra. S ha az iskola nem vállalja mindennek bonyolítását, s az önkormányzat feleslegesnek véli szerepvállalását? - bonyolíthatja mindezt az emlegetett egyesület is!) Vélhetően az együttműködés fenntartásában oroszlánrészt vállaló egyesület(ek)nek kellene felvállalniuk az abban érdekelt település vagy a kistáj településeinek közös érdekérvényesítését végző szervezet megalakítását is. Ha nem ők tennék, hanem a megye, vagy a megalakult eurorégió, akkor nem a helyi, hanem a nagyobb ívű szempontok lennének meghatározók, s tán érzékelhető volt, hogy (ha nem is ellenükben), e szövegben a lokalitás, a helybeliek érdekeinek valóra váltását szorgalmazom. Úgy képzelem tehát, hogy a falvak, az érintett települések, vagy az azok együttesét jelentő kistáj határmenti együttműködéseiben jeleskedő civil szervezet(ek) az érintett önkormányzatok, és persze az érintett megyék, és igen: az érintett eurorégiók képviselőinek meghívásával, de leginkább az érintett vállalkozók, a közreműködésben részes intézmények, és az ugyancsak feladatvállaló egyéb civil szervezetek bevonásával fejlesztési (vagy ha ez a név már korábbi funkciókra foglalt, akkor „együttműködési", esetleg „ együttműködés-fejlesztési") tanács néven új szervezetet hoznak létre,