„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

A jelenlegi - megjegyezzük: bármilyen - állapotból való kitörés nyilvánvalóan nem sikerülhet egy polgármesternek magában, és nem elegendő hozzá pusztán a képviselő-testület egyetértése. A polgárok cselekvő hányadának (nem egy esetben előfordulhat, hogy egyelőre kisebbségének) egyetértése, segítő közreműködése nélkül nehezen valósítható meg bármi, nemhogy hosszú távot meghatározó, esetleg több évre is feladatot adó, bizonyára áldozatokkal járó fejlesztőmun­ka. A közösen meghatározott kitörési pont melletti döntés más ügye­ket esetleg hosszú évekig halaszt, és ha nincs ezt a helyzetet elfogadó többségi türelem és megértés, könnyen kedvét szegi, hibát vét, a sür­getéssel helyzetet ront a vezérléssel megbízott személy vagy társaság. A kitörési pont keresése és meghatározása tipikusan az a feladat, amelyben leginkább elkel a már többször emlegetett külső szakértői szem, a távoli, a helyi állapotokba és viszonyokba avatatlan szakem­ber, az adott helyzet lehetőségeire érzékeny fejlesztő. Kész megol­dással bizonyára egyikük sem rendelkezik, de hát miért is bírna ilye­nekkel? Ám kérdésföltevéseik, a legkülönfélébb emberekkel való, az előélettől és az előítéletektől mentes beszélgetéseik, a feltehetően hosszan zajló, kisebb csoportokat átfogó hangos gondolkodásuk (mint szelíd technikák), a vélhetően elindított helyi képzések aktivizálhat­ják a saját, és aktivizálhatják a helyi partnerek gondolkodását. Ennek találkozását kell kivárni. Tagadhatatlan, hogy ehhez is szük­séges a türelem. Kitörési pontot persze csak ott találhatunk, ahol jó a levegő, ahol iható a víz, ahol nem süllyedünk szemétbe, ahol járhatóak az utak, van orvos, telefon, megfelelő kereskedelem és elegendő szolgálta­tás, ahol a helyi társadalommal folyamatos párbeszédet tart az ön­kormányzat, hol információkhoz juthatunk, ahol összejöhetünk be­szélgetésre, ahol fontos a másik ember, ahol feltáródtak a tartalékok, és ahol a helyi ember a legfontosabb erőforrás. Szellemi adottságok (egyesületek, intézmények, csoportos aka­ratok) Már korábban szót ejtettem arról, hogy az egyéni-családi magán­jellegű, és az önkormányzatok által képviselt hivatalos kapcsolatrend­szeren túl kell legyen helyben (és a szemközti településen ugyancsak, akár a másik településével együttműködő, de azzal akár egybe is szer-

Next

/
Thumbnails
Contents