„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

zökkel történő szakszerűbbé (ihatóbbá, értsd: piacképessé) tételére, és mindezekkel a másik ország környékbeli piacán való megjelenésre is. A gabona összehangolt betakarítása, a gépi erő közös kihasználása, a gyümölcsaszalás, a közösen kezdett biotermelés, a tájékra jellemző vadak helyi hagyomány szerinti feldolgozása, a malom-manufaktúrák, az adott tájékon jellegzetes és különös gyümölcs bármiféle és sokrétű közös elkészítése mind-mind része lehet ennek; figyelemmel a hajdani, akkor még természetszerű együttműködésre, de figyelemmel az azóta kialakult helyzetekre, a másik ország valamire érzékeny felvevőpiacára, a helyben még élő termelési-feldolgozási hagyományra, az abbéli, remélhetőleg még meglévő kultúrára.

6 Nem szükségképpen állami vagy éppen önkormányzati erő szükséges ehhez, inkább a bátorított magánkezdeményezések sokasága, amely bizton támaszkodhat nemcsak a hazai, hanem a brüsszeli forrásokból származó támogatásokra, hitelekre is. Az előbb emlegetett állami, de különösen önkormányzati „bátorítás" alatt időleges kedvezményeket, épületek és esetleg még meglévő területek rendelkezésrebocsátását értem, a munka nélkül lévők hosszabb távú foglalkoztatása érdekében adott újabb előnyöket. Az ország belsejében is összefonódhatnak és össze is fonódnak vállalkozók, munkavállalók, települések, termelési szisztémák és a lehetőségek kínálta, a szükség diktálta együtt6. Franciaországi tapasztalatom, hogy az élelmiszer-áruházak mindegyikében megtalálható a regionális (értsd: a helyi, a kistáji) termékek hol hosszabb, hol rövidebb polca pástétomokkal, sajtokkal, vaj-és túróféleségekkel, méz-variációkkal, lekvárokkal, savanyúságokkal, szárított gyógyfüvekkel, szárított vagy éppen sózva tartósított gombákkal, illatanyagként vagy teának árusított szárítmányokkal, szárított virágkompozíciókkal, borokkal, likőrökkel, likőrborokkal, pálinkákkal, különféle, a helyi ízlés szerint összeállított, előhűtött húsvariációkkal: nyárson ezzel-azzal dúsítva, gombócba gyúrva vagy rudacskákba gördítettem Ezek nálunk bízvást bővíthetőek lennének a helyi népművészeti-kézműves termékek sokaságával: kerámiákkal, babákkal, nád-és sáskészítményekkel, vesszöfonatokkal, kisebb-nagyobb szőttesekkel, lenvászon árukkal stb. Tapasztaltam azt is, hogy a „regionális" termékek között sok a variáció, több a gyártó, és a bizonyára minden esetben más recept szerint készített hasonló termékek között is óriási a választék. Érdekes: mindegyikük egy egységre vetített ára magasabb, mint a nagyiparilag előállított, más polcokon található rokon termékeké. Bizonyára azért, mert különleges ízt, ízlést, máshol nem találhatót hordoznak, amit manapság felárral kell megfizetni.