„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

működések, termékfeldolgozó kisvállalkozások, manufaktúrák, üzemek. Ehhez hasonlatosan gondolom a határon átívelő gazdasági együttműködést is, azzal a különös hozadékkal, amelyet a másik országnak a hazaitól eltérő viszonyai jelentenek a különféle lehetőségekben. A település szellemi és fizikai adottságainak számbavétele itt és ott Ahhoz persze, hogy ennek bárhol nekilássanak, tökéletesen tisztában kell lenni a települések minden adottságával és lehetőségével - bár tapasztaltuk (és nem csak Szatmárban) hogy az érintettek mindenütt azt hiszik, hogy saját magukról mindent tudnak és ismernek. Mégis: amikor a munkanélkülieknek nem képzettségére, hanem képességeikre kérdeztünk rá, csak bámultak, hogy mire gondolunk. Amikor a telkeken még meglévő, évtizede kihasználatlan istállók, terménytárolók számát kérdeztük (például Baranyában, hogy azokat a sok kicsi termelőhelyet telepíteni akaró vállalkozóknak kiajánlhassuk), ugyancsak nem tudtak választ adni, és nem is értették, hogy miképpen tekinthetjük értéknek a mindenki háza táján természetes, mívesen megépített, erős, téglafalazatú és cserépfedésű, de régóta üres építményeket. Számos természeti tünemény is természetes helyben azoknak, akik környékén (egyébként szigorúan védett) növények, állatfajok élnek; nem jut eszükbe, hogy bárkit érdekelhetnek, hiszen saját helyzetébe szorítva ki gondolná, hogy másutt nincs ilyen?

7 Meggyőződésem, hogy az adottságaikat részletesen feltáró településeknek e munka elvégzésére külső segítőt kell keresniük-alkalmazniuk saját településük polgárainak emberi-szellemi; a község épített környezete és határa fizikai adottságainak összegyűjtésére. Összegző munkájuk eredményét azonban a feltárást végzők alaposan meg kell beszéljék az önkormányzat tagjaival, más helybéli bölcsekkel, 7. Ki gondolná Magyarországon, hogy eladható érték lehet a nálunk minden vizenyős helyen otthonos nád, amely növény egyébként például Németországban jobbára kihalt? Egy élelmes vállalkozó nádtöveket exportált a nád-gyökérteres szennyvíztisztítási technológiát ott alkalmazó vállalkozásnak. Nagyecseden két hétig vendégeskedett egy angol biológus-csoport egy, csak ott élő békafaj szaporodására várakozva. A nagyobbra nőtt ebihalakkal aztán nekiindultak a határnak - ki tudja, mit szólt hozzá a magyar, de különösen az angol vámszolgálat? Bizonyára más is folytathatná a sort hasonló extrémnek hitt esetekkel, amelyet azonban éppen hogy nem különlegesnek, hanem természetesnek kéne vennünk, ha lehetőségeinkkel és adottságainkkal helyünket keressük a világban.