„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

let-Szlovákia, Délkelet-Lengyelország vajdaságai, Ukrajna nyugati fele és Románia északi, északnyugati megyéi is tagok. Belátható, hogy ekkora területegység nem alkalmas a finom, az emberi képességeket csak néhány településen végző, csak néhány ezer emberre kiterjedő fejlesztőmunkára; ekkora léptékben az emberek nem, legfeljebb a nagy struktúrák, a nagy szervezetek érhetők el. Helyesebben: még a Kárpátok Eurorégión belül is a határmenti kezdeményezések százaihoz lenne szükség, ahhoz, hogy aztán az azokban érintett területek (és emberek!) integrálhatók lehessenek a hatalmas területbe. Közülük pusztán csak egyetlen ez a most röviden összefoglalt, miáltalunk bonyolított szatmári fejlesztőmunka. S még ennek is hol a vége?.

1 Korántsem tartom feleslegesnek persze az eurorégiós léptéket, az azonban számomra világos, hogy - más funkciójuk mellett - ernyőként kéne boruljanak a hasonló, a határon átnyúló, embertől-emberig érő kezdeményezések sokaságára. Meggyőződésem, hogy csak ezektől a szelíd, a helyben élők speciális óhajára és lehetőségére figyelmes programok megvalósítását követően várható el a nagy struktúra, esetünkben a Kárpátok Eurorégió együttműködésekre orientált módosulása - és hozzátehetném, hogy értelme.,) A szatmári tájon végzett együttműködés néhány tanulságát sem haszontalan talán összefoglalnunk azok számára, akikben rokon szándék él. Ennek egyik eleme a tapintat tájékán írható körül. Erről szólván nem csak arra gondolok, hogy nem illik a Székelyföldre való, onnan érettségije után menekült (s a '70-es évek derekán kívánságára ott eltemetett) Apám által egyébként kávéházi zeneként leszólt erdélyi (úgynevezett) „himnuszt" kárörvendve lejátszani a vendégségbe érkezett romániai román polgármestereknek. Akiknek fogalmuk sincs arról, hogy miért állnak föl zavartan a nekik ismeretlen dallamra magyar vendéglátóik? - nekik ráadásul semmi közül Erdélyhez, jővén a Partiumból. Láthatóan semmi közül a nyolcvan évvel ezelőtti határmódosításhoz, lévén annál felényivel fiatalabbak. S különösen nincs közük az egészhez, mert őseiket éppen a szatmári békét aláíró Károlyiak látták szívesen falvaikba, hiszen vélhetően azt ők maguk is megmosolyogják, hogy esetleg Decebal évezrede itt élő, elrómaiasodott utódai lennének.