„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Beke Pál: Szelíd településfejlesztés. A szatmári határmenti együttműködés tapasztalatai

Szükség volt a tapintatra akkor is, amikor kiderült: a romániai (megjegyzem: ugyancsak általunk írott) pályázatot valaki ellopta. Nem a pénzt, mert azt már meg sem ítélhették, hanem a szöveget, amelyet aztán - állítólag - szétdarabolva, egyéb pénzosztó helyekre postázott az ismeretlen. Nagy kérdés volt, hogy a tükörprojektre tervezett cselekvési programot miként valósítsuk meg a romániaiak nélkül? - éppen a tapintatra figyelemmel ezt úgy oldottuk meg, hogy minden összejövetelünkre meghívást kaptak, s náluk is tartottunk ilyen, az adottságaikat szemrevételező összejövetelt. Változatlanul partnerként, csak éppen csendestársként kezeltük őket, ám persze települési adottságaik feltárását nem volt miből finanszírozzuk (vagy éppen finanszírozniuk). Abból a megfontolásból azonban, hogy ők vannak a határ túlsó oldalán, minden szándékunkról tudtak, s azokhoz később szabadon igazodhatnak. Reméljük, hogy a talán elkezdődő folyamatokhoz igazodnak is. Óhatatlanul tapintatlanok voltunk akkor, amikor az ebből a munkából következményként kibontakozó Határmenti Együttműködések és Fejlesztések Fórumának közös nyilatkozatát szövegeztük. Nem gondoltunk ugyanis arra, hogy a leendő Fórum funkciói és feladatai közé illesztett „információt gyűjt" szókapcsolat más népek (s különösen az ottani speciális hivatalok) értelmezésében kémelhárítási szakkifejezésnek minősül, s ilyet (helybéli állapotaikról és lehetőségeikről szólván) ők nem is szolgáltathatnak senkinek, bár bizonyára szívesen veszik e szervek azt, ha hasonlót másokról majd (be)súgnak nekik. A szöveget a „tájékoztat" szóval javítottuk, amely magyarosabb is, és ugyanazt jelenti, de nem rendelkezik az előbbi szókapcsolat valakik által félreértelmezhető, mágikus erejével. A határ túlsó oldalán nem csak magyarok élnek, így a szükséges tapintat eleme az is, hogy gondoskodni kell a két- vagy többnyelvűségről a dokumentumokban (a meghívókban, az összefoglalókban, az emlékeztetőkben stb), ugyanúgy, mint a „hivatalos" megbeszélések során. Esetünkben - éppen Bondics Miklós áldozatos közreműködése miatt - erre nem volt szükség,

4 de nem szükségképpen talál4. Nicolae Bondici botizi (batízi) polgármesterről, a javaslatunkra szervezett Szatmár Megyei Polgármesteri Hivatalok Egyesülete elnökéről van szó. Más, például határmenti településszövetség híján ez a szervezet vált partnerünkké a projekt során, és vélhetően még sokáig képviseli az ottani településeknek a megyétől esetenként eltérő érdekeit.