„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Mandula Tibor: A szatmári békét követő sváb telepítések és azok jelentősége

Ennek alapján nem vonatkoztatható az a megállapítás, miszerint a telepítések kezdetekor a vármegyre lakatlan, elpusztul terület volt. Úgyszintén azok a községek sem voltak lakatlanok, ahova Károlyi Sándor a svábokat telepítette. Például Nagymajtény, akárcsak a többi Nagykároly környékbeli falvak, soha nem volt lakatlan település. Viszont ennek az ellenkezőjét olvashatjuk e helybeli plébánia História domusában, ami arról tudósít, hogy 1705-ben a kurucok feldúlta Majtény lakossága teljesen elpusztult. Sajnos ezt a hibás feltevést vette át az 1804-ben megjelent, A Szatmári romai-katolikus egyházmegye schematizmusa is, ami arról ír, hogy „Károlyi Sándor svábokat telepített ide, ebbe a néptelenné vált községbe. Erre a megtévesztő állításra alapozott Szirmay Antal is, amikor azt fejtegeti,hogy Károlyi Sándor svábokat hozott ide, s velük ezt az elpusztul mezővárost benépesítette, hogy Nagymajtény mennyire nem volt lakatlan, annak ellentmond egy 1720-ból származó okirart, mely szerint Nagymajtényban az említett időpontban csak 9 család élt, a lakosság többsége elmenekült vagy pestis áldozata lett. Tehát ha kevesen is laktak a községben, így sem mondható lakatlan településnek. Ezért történt az, hogy a kevés munkaerő pótlására e nagy kiterjedésű birtokainak megművelése érdekében telepítette ide is a svábokat Károlyi Sándor. Csanáloson 37, Erdődön 45, Fényen 30, Károlyban 113 család lakott, amelyek - a lakosság számát tekintve - az akkori viszonyok között egy kisebb falunak tekinthetők. A XVIII sz. elején a legnagyobb arányú és leginkább tervszerű telepítés a Nagykároly környékü sváb telepítés volt, amiben döntő szerepet a Károlyiak, s leginkább Károlyiné buzgó katolicizmusa játszott. „Meglátod szivem mint implantálom az religiot azon földre"írta Pozsonyban kelt levelében Károlyi Sándor. Ami a német telepesek származási helyét illeti, Németország és Ausztria majdnem valamennyi vidéke szolgáltatott telepeseket, úgy mint Bajorország, Württemberg, Breisgau, Rajnai tartományok, Hessen, Westfalia, Braunsweig, és az osztrák előtartományok Felsőés Alsóausztria, Tirol, Stájerország.