„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Mandula Tibor: A szatmári békét követő sváb telepítések és azok jelentősége

Azonban az anyagi feltételek megteremtésének hiánya közvetlenül befolyásolta a telepítési akciót, mert az első telepesrajok főleg nincstelen szegényekből állottak, akiknek letelepítése és helyhezkötése nem ment könnyen és zavartalanul. Az első sváb telepítés menetének képét adják egyrészt azok a levelek, amelyeket a pozsonyi országgyűlésen tartózkodó Károlyi és neje váltottak egymással, másrészt azok a levelek, amelyeket Kereskényi Jónás uradalmi tiszt intézett a grófhoz. A sváb telepesek Ulm városából indultak el a Dunán. A városi tanács jegyzőkönyvében feljegyezték az indulás mozzanatait. A telepesek erre a célra készített csónakházba száltak be, amely Ulmból Pozsonyig vagy Pestig vitte őket, ahonnan szárazföldön szállították tovább őket. A csónakház egy lovat is szállított, amely majd visszafelé az árral szemben vontatta, húzta a csónakházat újjabb szállítás végett. 1712. június 16-án indult el Kereskényi Jónás uradalmi tiszt a svábokkal Pozsonyból Nagykároly felé. Az első telepesekkel jött papjuk is, akinek papi felhatalmazása, investiturája, juris dictioja Kaplonyba szólt. Károlyi iskolát szándékott építeni részükre, ha Nagykárolyban telepednek le. Az első telepeseket csakhamar mások követték. Június 23-ig a gróf szavai szerint már 1000 személynél többet küldött Nagykároly feléjúnius 24-én pedig újabb 500-at szándékozott útnak indítani. Ennyi népnek az elszállásolása, élelmezése, nem kis gondot okozott a Nagykárolyban tartózkodó Károlyinénak. A sváb telepesek útközben az ételt és az italt nem kapták ingyen, ezért a megtakarított pénzük csakhamar elfogyott. A többhetes utazás és a rossz ellátás következtében sokan elpusztultak. Károlyiné várta őket és mint férjének írta „a németek csak jöjjenek, jobbágyságuktól nem irtózom, csak isten adjon csöndes lakást (...) a svábok úgy látom jó dolgosok a búzába ilitek bennek. Nem hiszem szivem, maguk úgy búsulnának életeken mint én". Károlyiné Eötvös Miklós gazdatiszttel azon fáradozott, hogy az újjonnan jöttéknek legalább a jövő évi termésüket biztosítsa. Ezért vetőmagot, gazdasági felszereléseket osztott szét a svábok között, s 1000 Ft-ért ökröket vásárolt számukra. 1712. június 27-én ekképpen ír férjének: „A svábokat elszakítottam Csanálos, Kaplony és Károlyba, Majtinba a molnárokat. A falukon meg-