„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Tamás Edit: Egy korszak véget ért. Uralomváltás Sárospatakon

gium korábbi birtokait, a tokaji, bényei szőlőket. A vártemplom azonban a katolikusoké maradt. A szabadságharc utolsó éveiben az iskola működése került veszélybe. I. József 1709. december 12-én kiadott rendelete szerint az 1681 előtti jogos tulajdonokat vissza kell adni. A Sárospataki Kollégium hányattatása sajnos előbb elkezdődött, és 1681-ben már bujdosásban volt, így itt nem számíthattak tulajdonra. Patak nem lévén artikuláris hely, protestáns vallásgyakorlattal sem rendelkezett, így a szabadságharc alatt bekövetkezett változást I. József érvénytelennek tekintette. Az 1710-es katonai bevonulás után visszatértek Patakra a jezsuiták. Ösztönzésükre Zemplén megye 1711. március 6-án felszólította Füleki András prefektust, hogy adja át a Kollégiumot a jezsuitáknak. Ezt megtagadták. Az iskola létét biztosítandó a professzor kéréssel fordult a bécsi udvarhoz. Erre válaszul 1711 márciusában oltalomlevelet kapott az uralkodótól a Kollégium. Kikötve azt, hogy amíg vissza nem térhetnek Kassára, addig Sárospatakon maradhatnak. 1714-ben III. Károly rendelete után már erőszakkal akarják elfoglalni az iskolát, sikertelenül. Sokak - köztük külföldi protestáns hadak közbenjárására - III. Károly 1714-ben véget vet az iskola zaklatásának, az iskola birtokában maradhatnak. A jezsuiták ugyan később is folyamatosan feljelentették az iskolát, a Carolina Resolutio után, a Református Kollégium bővítésekor (stb.), de a kollégium létét nem veszélyeztették ezek a támadások. Működése stabilizálódott. A Rákócziak dédelgetett iskolája a fejedelmi patrónusok eltűntével teljesen önerejére maradt. A tokaji, bényei szőlők, a kisebb birtokok, a tolcsvai malom és a pataki malomkőbánya jövedelme még a készpénz kiadásokat sem fedezte. Patak mezővárosára sem lehetett számítani. A XVIII. század közepén 1210 lakosú mezőváros 816 polgára volt református vallású és minden református lakosra egy kollégista diák jutott. A Kollégium fő jövedelmi forrásai az alapítványok, illetve azok kamatai lettek. Adakozásra szólították fel a tehetősebb birtokosokat. Megkeresésükre megmozdult Hegyalja birokos nemessége. Egymás után érkeztek az adományok és nem is apadtak el a XVIII. században. A református diákság jelentős száma mutatja, hogy szinte a Kollégium létszámánál fogva város a városban. Magáról a városról Orosz