„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Tamás Edit: Egy korszak véget ért. Uralomváltás Sárospatakon

István tanulmányában a következőket olvashatjuk: Sárospatak városképét a XVIII. században a változatlanság jellemezte. Nem módosult az utcahálózat, a városszerkezet. A valóságos birtokbavétel (1711) és a tényleges beiktatás (1721) között a város lakói bizonytalanságban voltak, megmaradhatnak-e abban az állapotukban, amelyben a XVII. század utolsó harmadában és a Rákóczi-szabadságharc alatt éltek. A Trautson-család beiktatáskor ünnepélyesen tiltakoztak a birtokbavétel ellen. Az uradalom jószágkormányzójának, Ottlik Pálnak a megbízottja azonban azzal igyekezett megnyugtatni a város jogait féltőket, hogy ígéretet tett az 1572-es királyi szabadalomlevélben foglaltak megtartására és a város jogainak elismerésére. Az 1726-27-ben magyarországi látogatáson tartózkodó Trautson Vilmoshoz levéllel fordultak a patakiak, hogy ő is erősítse meg az I. Miksától és Rudolftól nyert privilégiumokat. Az autonómiát biztosító cikkelyek megerősítését kívánták új birtokosuktól. Többek között azt, hogy a céhek szabályzatait a város főbírája hagyja jóvá, a városban élő nemesek is a bíró joghatósága alatt legyenek és a közterheket egyenlően viseljék. Trautson ekkor Ottlik Pál nyilatkozatához hasonlóképpen ismerte el a város jogait. Patak a XVIII. század évtizedei után megújult erővel járult hozzá a reformkor meghatározó nemzedékének neveléséhez. Kossuth, Szemere, Kazinczy a Rákócziak legnemesebb örökségének szellemét vitte magával a pataki iskolaévek után és lettek maguk is a magyar történelem XIX. századi alakítói.