„…kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom…”. Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)

Tamás Edit: Egy korszak véget ért. Uralomváltás Sárospatakon

előre biztosították őket, hogy a német törvények és szokások szerint élhetnek majd, és az uradalom is német tisztviselőt biztosít számukra. Biztosítják a kocsmáitatás jogát Szent Mihály napjától Újévig. Malmot építhetnek és maguk szükségére őrölhetnek is. Az építkezésekhez szükséges fát és követ az uraság biztosítja. Tehát nem előre felépített házakat kapnak. Vetnivaló gabonát az úr ad kölcsön. Az állami adóktól 6 éves, a földesúri szolgáltatásoktól 3 éves felmentést kapnak. A telepítési ajánlat másokhoz viszonyítva nem előnyös. Nem is sikerült a tervezett 200 családot egyszerre összeszedni és egy helyben tartani, pedig jelentős költséget fordították rá, 1750-5 l-ben 1546 forintot. Két új községet alapítottak, Trautson- és Károlyfalvát, ezek 4 kmre fekszenek Sárospataktól. A falvak helyét Patak határából szakították ki, irtástelepülések. Trautsonfalva jött létre előbb, a telepítés éve 1750. Az első svábok július végén érkeztek. A pataki jezsuiták 1751ben már svábul tartottak számukra szentmisét. Károlyfalva 1752-ben települt. Ide többen áttelepültek Tratusonfalváról. Természetesen a betelepülés hosszabb folyamat volt. Az ideérkezettek egy része a helyi nehéz körülmények miatt visszatért Németországba, vagy más német telephez csapódott. A XVIII. század végén, amikor a kincstár kezében van Patak, újabb sváb telepítés valósul meg, a szervezésében az 1780-as években jön létre Józseffalva Patak közvetlen szomszédságában. A Rákócziakat követő első család nem sokáig uralta Sárospatakot. 1775. október 31-én hatvanöt éves korában elhunyt Trautson herceg, családjának utolsó férfi leszármazottja. A pataki és a regéci uradalom visszaszállt a királyra. Az uradalom története természetesen nem egyenlő a város történetével. A szabadságharc kitörése és az 1710-es uralomváltás természetesen a mezőváros polgárai és a Református Kollégium életében is változásokat hozott. Amikor 1703. szeptember 2-án Orosz Pál, II. Rákóczi Ferenc ezereskapitánya elfoglalta Patakot helyreállította a református vallásgyakorlatot és a Kollégium épületét visszaadta. A bujdosó diákok ekkor még Kassán voltak, első csoportjuk 1703 végére hazatér Patakra. 1705 elején jött vissza a többségük Csécsi János tanárral. Ebben az évben (szeptember) adta vissza az országgyűlés a Kollé-