Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

igen-igen kevés földterület jutott a gabonafélék termesztésére. Ezzel szemben, amint ezt a földesúri bortizedből befolyt 250-450 akó körüli bormennyiség is mutatta, igen nagy területen, legalább 300 magyar holdon (1170 kapás) termeltek szőlőt a parasztok. A faluban mindenkinek, ideértve a zselléreket is, 3-tól 24 kapásig terjedő szőlőföldje volt. Feltűnő az is, hogy a gazdák nagy része 2-2, de legalább l-l lóval rendelkezett. A falubeli parasztok különleges, jellegzetes helyzetét példázza végül, hogy a „házhelyek"- telkek valóságos számát sem tudták az összeírok megállapítani, „ mivel az soha olly regularitásban nem volt". De nem lehetett megállapítani azért sem, mivel „ néhány esztendőktől fogva az falunak a két végin épült s feles számból álló Házak tsak keresztül széllyel építtettek. " Ugyanúgy, mint Szabolcs megye számos településén - amint ezt Takács Péter kutatásaiból tudhatjuk

35 Noszvajon sem osztották fel soha egymás között a „házhelyekhez" mérten, azaz teleknagyság szerint „a Földeket és réteket". A két nyomásra osztott szántókat és a réteket „minden esztendőben csupán tsak a ki mint szolgált marhával az Uraságnak vagy a Nemes Vármegyének, marha számra adták egymásnak, úgyhogy a négy Marhásnak egész részt, a két marhásnak fél részt, a gyalog szeresnek negyedrészt szoktak mind földbül, mind rétbül osztani. " Ám, hogy az „egész rész" szántóból és rétből mennyi volt, a följegyzés nem árulja el. Ilyen előzmények után vajon mit tehettek most ők, az összeírok? Hogyan osztályozták, minősítették, hogyan sorolták be házról házrajárva a falu 185 különféle helyzetű jobbágyát. íme, a valóban különleges megoldás: „Mi azért nem considerálván semmit, a Gazdának légyen-e avagy nem Marhája, a hol alkalmatos volt a Fundus, egész Ház helynek, a hol kisebb, fél Ház helynek s ahoz képest néhol, a hol két három Ház is vagyon építve, negyedrész Ház helyeknek tettük fel az Rubricákban." Sajátos módon oldották meg a faluvégeken épült újabb házak besorolását is, mert: „a Falunak pedig a két végit nem régtől fogva épült Házakat mindnyájokat egy-egy negyedrész Ház helynek írtuk. " így született meg az a furcsa eredmény, hogy a 185 „gazdából", akik közül huszonkettőt a zsellérek közé soroltak (s akiknek föltehetően házuk sem volt, ezért kerülhettek a zsellér minősítés alá) 163-at írtak be a telkes jobbágyok kategóriájába s lettek egész, fél- vagy negyedtelkes parasztok. Ilyen módon a törttelkek együttesen 70 egész telket tettek ki 1765-ben Noszvajon, ami a roppant szűkös, művelés alatt álló szántó- és rétföldekhez képest (a két nyomásban összesen 378 kila, azaz mintegy 190 magyar hold, az „ortás" földjük 448 kila, vagyis 224 hold, mindösszesen a szántójuk 414 hold, a rét pedig 154 „szekérrevaló" volt) igen-igen magasnak mondható. E jellegzetes besorolás szerint átlagosan közel 35 Takács, 1991.34-57.