Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Für Lajos: A Bossányi-hagyaték összeírása, 1765.

nem a gabona, hanem a szőlőtermelés alkotta Noszvajon, ezért a lakosok a saját „szőllő Hegyekben termett Borokból... tized désmát szoktak adni, mellyből esztendőnként néha három, néha négy, néha pedig midőn jobb termés vagyon, ötödfélszáz [250, 350, 450] akó Désma bor bé szokott jőni. " Robotterhük ugyanaz volt, mint a keresztúri körzetbeli parasztoké. Ahogy írták: „a Noszvaji határban lévő Majorság Szőllőknek mindenféle munkáját megdolgozták, s azon kívül ezen Határban lévő Majorság földeket meg szántották, s azokat le aratták, réteket le kaszálták, fel takarták s mind azokat bé hordották, mindenféle szekerezéseket véghez vittek, a Losonczra is minden esztendőben 25 hordó borokat fel szállítottak, a szüreti alkalmatossággal egy pecsenyének való sertést adtak. " Azt is tudjuk, hogy a noszvaji határban nem három, hanem csak kétnyomásos gazdálkodás dívott. Ám az uraságnak is volt az egyikben 100, a másikban 112 kilás táblája, ami majorsági művelés alatt állt. Vagyis évente mintegy 100 kilás, azaz 50 magyar holdon kellett a helybeli parasztoknak a szükséges munkálatokat elvégezni. A majorsági szőlők területe pedig 146 kapásra ment. Ha egy-egy kapásra 200-300 négyszögölet számolunk, akkor az uraságnak mintegy 24—36 holdra rúghatott a majorsági szőlőföldje. A majorsági szőlő megművelése is, a takarástól a szüretelésig, természetszerűleg szintén a helybeli jobbágyokra hárult. Ám a kettő együttvéve (ide értve a 34 szekér szénát adó urasági kaszálókat is) sem igényelhetett annyi robotnapot, mint amit a keresztúri majorság 170-180 holdra menő vetett földje követelt a többnyire távoli falvakból érkező úrdolgás parasztoktól. Adataink alapján, nem lehet kétséges, hogy a több, mint 70 faluban és pusztán több száz jobbágycsalád felett birtokló Bossányi Krisztina (és elhunyt férje, Szemere György), akárcsak száz meg száz földesúri társuk az országban, egyetlen falu jobbágyságával sem kötöttek mindenre kiterjedő írásbeli szerződést. Vagyis két évvel a Mária Terézia-féle úrbérrendezés megkezdése előtt a Bossányifamília jobbágyai nem az írásba foglalt urbáriumok előírásai, hanem csupán a szokásrend és a mindenkori lehetőségek szerint használták, birtokolták egy-egy faluban az ún. házhelyet s részesültek a hozzá lazábban vagy szorosabban illeszkedő külső „appertinentiákból": a szántó- és rétföldből, a közös legelők és erdők hasznából és használatából. Ugyanilyen szokásrend s a majorsági üzemek szükséglete szabályozta a jobbágy terheket is. így volt ez a falu teljes népessége felett birtokló Noszvajon is. Itt azonban a feljegyzések szerint mégis jellegzetes „viszonyok" uralkodtak. Ez a jellegzetesség - és ezzel zárnánk a vagyonfelmérésről szóló rövid ismertetésünket - különleges helyet is biztosított a falunak. A 185 falubeli parasztgazda közül a két nyomásos rendszerben müveit szántókból - mutatják a táblázatok - a fele sem részesült, s akiknek jutott is föld, zömük 1-2 kilás vetésterülettel volt kénytelen beérni. A falu szűkös határából tehát