Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Kiss András: Debrecen és Kolozsvár közötti szálak a XVI. század második felében

sem mindig személyesen vesz részt az áruszállításban, hanem azt gyakran embereire bízza. A következőkben a fentiekre szolgáltatnak adatokat a kolozsvári törvénykezési jegyzőkönyvek tanúvallatási jegyzőkönyveiből azok az esetek, amelyek valamilyen kapcsolatban vannak Debrecennel. 1567. február 20-án Kolozsvárt Thar István részére a sebesiek ellen kihallgatott tanúk között a debreceni Gyanthy Imre is tanúskodott. A debreceni magisztrátusi jegyzőkönyv adata szerint 1568-ban ez a Gyanthy (Gijanchij) Imre a nagyszombati (Thijrnawiensis) Szűcs (Zewch) Mihály szolgájaként szerepel,

18 tehát feltehető, hogy ő ennek megbízott embereként volt Kolozsváron és (valószínűleg biztonsági okokból) útitársként csatlakozott egy kétes kereskedelmi társuláshoz. Gyanthy előadta, hogy amikor Havasalföldre igyekezve útjukat Karánsebes

19 felé megkezdték, ő nem tudott semmit útitársai társulásáról és erről, valamint a sebesiekkel való kapcsolatról csak Tövisen hallott. Egy másik tanú arról is beszámol, hogy két kereskedő, akiket feltehetően a velük társult Nicolaus Lumotha megkárosított, egy harmadikat így szidalmazott: „pogan bestye kurwaffy, tuttad te minden dolgath es nem monttad meg, tees társa voltai". Egy tanúskodó asszony sem tudott a társulásról, de megemlíti, hogy a kereskedők egymás közt románul és szerbül is beszélgettek: „ lingu Rasciana et Wolachica inter se satis colloquunti fuissent... "

20 Az áruszállítások módjára, az azokat fenyegető veszélyekre, a fuvarozást vállaló szekeresekre, felelősségükre szolgáltatnak adatokat azok az alábbi, Függelékben közölt tanúvallomások, amelyek egy Debrecenből Kolozsvárra küldött posztószállítmány megdézsmálásából eredő ügy körülményeit világítják meg. Az történt ugyanis, hogy ez esetben is egy, a gyakorlatnak megfelelő szabályos áruszállítással posztót küldtek Kolozsvárra Maradék Péternek. A posztót kötésekbe varrták/kötötték át (több véget egy kötésbe) és ily módon helyezték el a szekéren. Útközben Vármezőnél, miközben az ökröket kifogták legeltetni („ kJ Éreztettek volt") és a szekér őrizetlen maradt, feltehetően az áruszállításokat mindig szemmel tartó útonállók, latrok felmetszették a kötéseket, és amint Kolozsváron Maradék Péter az áru átvételekor megállapította, öt vagy hat vég posztó hiányzott a szállítmányból. A szekeres felelősségét senki sem vitathatta, ő kész volt a kárt megtéríteni, amit sajátjának tekintett („twdom, hogi nem kegyelmed vallotta, hanem en az Kart"), Maradék Péter azonban addig is azt 18 MagJk. 1568/69. 26-27. (261/5-7.) 19 A kolozsvári céhek limitációjában külön tételként szerepel a sebesi pokróc karánsebesi ára. Jakab, 1888. 323. 2. jegyzet 20 KvLt, TJk. II/4. (régi jelzet: III/l.) 26-27.