Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Kiss András: Debrecen és Kolozsvár közötti szálak a XVI. század második felében

követelte, hogy a szekeres állítson kezeseket. De mert a szekeres nem talált kezest, végül is ez az okozott kár fejében négy ökröt hagyott zálogban. (Ebből keletkezhetett a későbbi per, amelynek során a Függelékben közölt tanúvallomások hangzottak el.) A fennebb összegezett eset ezúttal is azt erősíti meg, hogy az áruforgalom a korban szervezetten, kialakult szokásnak megfelelően folyt. A szállítást rendszerint a fuvarozást foglakozásszerüen üző személyek végzik. Erre más források is utalnak: a küküllővári sokadalomban egy vásáros azért ajánl valakinek, aki őt erre kérte, egy fuvarozót egy kötés posztó szállítására, mert „Regy zekeresse volt az Nagi Pal".

2i A debreceni áruszállítást is hivatásos szekeres, Valkai Miklós nagyesküllői jobbágya, Fekete Balázs végezte. Az okozott kár miatti vitában, amikor az ökrök zálogba vetése került szóba, a jobbágy így nyilatkozik: „ am tarczad, énnekem vramat kelj érnem erte ". Ebből arra következtetünk, hogy a tulajdonképpeni vállalkozó Valkai Miklós volt, jobbágya ennek megbízottjaként végezte a szekerezést, nem alkalomszerűen, hanem hivatásszerűen, amit igazol ez a kijelentése is: „en szok Ember Marhalat hordoztam, kara nem leot". Valkai Miklós 1574-ben Ördög jusson nagyesküllői birtokos volt,

22 azt azonban ezideig nem sikerült megállapítanunk, hogy - esetleg a városban nemesi előjogairól lemondva - kolozsvári lakos is lett volna. Viszont azt is figyelembe véve, hogy áruszállítmánya Debrecenből indult, nem zárhatjuk ki annak vizsgálatát sem, hogy Valkai Miklós kapcsolatban lehetett-e a Debrecenben bírót és szenátort is adott Valkai családdal.

23 A feltételezés további kutatást igényel, akárcsak Maradék Péter személye. Ennek debreceni kapcsolataira a város 1567beli magisztrátusi jegyzőkönyvében, ottani pénzügyeit illetően találunk utalást. A jegyzőkönyvi bejegyzésben kolozsvárinak említik.

24 A kolozsvári 1573-beli adóslevéllel összefüggő ügye ismeretében feltételezzük, hogy debreceni adósságai és követelései is kereskedelmi tevékenységéből származnak, és a két város közötti kereskedelemben nem alkalmilag vett részt. Kolozsvári (jómódú) polgár voltát az bizonyítja, hogy 1570-ben beválasztották a város százférfiainak tanácsába (centumvirátusába). Kereskedéseit a kolozsvári tanúvallatási jegyzőkönyvi bejegyzések is igazolják. 1573. május 12-e után Tamás deák vallomásából arról értesülünk, hogy „Maradék Péter Marhat adot volt Cosma Gergelnek es arol Gergel Ados levelet adot. Annak jyzetesenek Napya regen ely Mwlt. De az 21 Uo. 120. 22 Hodor Károly: Doboka vármegye természeti és polgári esmértetése. Kolozsvár, 1837. 245-246., 567. 23 Vö. MagJk. 1548. 61., 105., 299.; Uo. 1550. 260/1.; Uo. 1551. 348/2. 24 MagJk. 1567/68., 187/7., 210/2.