Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Henzsel Ágota: Rápolti Sándor végrendelete (1508)

vezette be.

10 1465-ben a felek megegyezésével zárult a per. A leleszi konvent bizony ságleveléből kiderül, hogy Gúti Ország Mihály nádor egyezséglevele értelmében a Rápolti-Dománhidai perben békebírói tárgyalást tartottak Csengerben.

11 A felek meghallgatása és az oklevelek megtekintése után úgy ítéltek, hogy elengedik Rápolti Lászlónak a bírságot, amit emberölés, vérontás és más tettek miatt rá kiszabtak. Érvénytelenítik a perre vonatkozó okleveleket, május 29-én pedig kiszállnak a Rápoltszege nevű földre, kijelölik határait és a Dománhidiak átadják Rápolti Lászlónak, valamint fizetnek 32 aranyforintot. Ebben az oklevélben Rápolti László öt fia: László, György, István, Márton és Sandrin neve is szerepel. Ifjabb Rápolti Lászlót a XV. század derekán többször említik ügyvédként az oklevelekben, kétszer a Bátoriak szolgálatában.

12 1455ben deáknak, egy 1468-as perben scolarisnak, tanítónak írják.

13 Az ő közreműködése, esetleg pártfogói, a Bátoriak hatalmi súlya hozzájárulhatott a Rápolti család perbeli sikeréhez. 1479-ben idősebb László három fia: Szerafín, Márton és Sandrin, - a később végrendeletet tevő Sándor - domahidai, ököritói, porcsalmai, dányádi és penyigei, Szatmár megyében levő részbirtokaikat a leleszi konvent előtt 600 forintért elzálogosították Bátori Andrásnak,

14 aki ekkor a megye főispánja. Ezek azok a birtokrészek, amiket az atyjuk, Rápolti László a Dománhidai családtól visszanyert. Rápolt a középkor végén kisnemesi falu a Szamos bal partján,

15 a folyó és az Ecsedi-láp által határolt sűrűn lakott területen. Erre vezetett Erdély felé az Ecsedi-lápot elkerülő út, amely Nyírbátor felől Kocsordon át ért Rápoltra, ahonnan Csenger és Szatmár érintésével el lehetett rajta jutni a mintegy 80 km-re fekvő Nagybányára is. Nagybánya (Asszonypataka, Rivulus Dominarum) a megye kiemelkedő települése a XVI. század elején. A Nagy Lajostól kapott királyi kiváltságokkal rendelkező, arany- és ezüstbányászatáról híres, virágzó bányaváros kulturális központként is jelentős. Templomok és más egyházi intézmények, a Szent István10 1464. júl. 21.MOLD1 45174. 11 1465. május 29. MOLD1 16203. 12 1455. máj. 10. MOL Dl 36407. A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei. Közzéteszi: Jakó Zsigmond, I—II. 1289-1556. Bp., 1990. (a továbbiakban Jakó, 1990.) I. 1203. sz.; 1462. jan. 14. MOL Dl 26403. 13 1468. dec. 9. MOL Dl 65094.; Bónis György: Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon. Jogtörténeti Tár 1/1. Bp., 1997. 3100. sz. 14 1479. ápr. 2. MOL Dl 45776. 15 Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp., 1940. (a továbbiakban Maksay, 1940.) 199.