Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Gottfried Barna: Egy beszéd következményei. Egan Ede a rutén akcióról

és egzisztenciáját féltette.

25 A harmadik szemelvény földrajzi vonatkozásában pontatlan: „Azokat a zsidókat, akik itt vannak az országban alaposan meg kellene rostálnunk. "

26 A jelentésben a következő szerepel: „ezen határvidéken, hová az utóbbi évtizedekben minden ellenőrzés nélkül betódult a teljesen vagyontalan és minden lelkiismeret nélküli zsidó proletárság óriási tömege, ott bár csak utólagosan is, ezen jövevényeket egy kicsit meg kell rostálni. így, pl.: első sorban Munkács városában, melynek 14 000 lakosa közt van 8000 zsidó. "

21 Amint az idézetekből kitűnik, a munkácsi értekezletet követő napokban némileg pontatlanul idézték Egan beszédét. Ne gondoljunk tudatos ferdítésre, nem ismerhették még az előadás pontos szövegét, tartalmát azonban nagyvonalakban igen. A gyors tudósításokban az előadó „magánvéleményének" különböző elemei sajátosan összekeveredtek. A Budapesti Napló híreiből - és talán az abból idézett szemelvényekből - jól látszik az a felfokozott érdeklődés és várakozás, amelyet Egan beszéde keltett. A lap nem ítélkezik, vár és kérdez: Mi hangzott el? Hogyan hangzott el? Két nappal később, „Egan kliensei" címmel jelent meg vezércikk

28 a lapban, amelyben „ékes" bizonyítékát adta az újság annak, hogy a galíciai zsidóság erkölcsi és értelmi színvonalának legszigorúbb bírálói a zsidó hitű magyarok. A Bánóczi József szerkesztésében, az Egan-beszéd előtt négy héttel megjelent - ezt a tényt külön kihangsúlyozták - az Izraelita Irodalmi Társulat Évkönyvéből, dr. Mezei Ferenc írását idézték. A szerző a következő módon jellemezte a lengyel zsidókat: tanulatlan nép, akiket hasznos munkára nem tanítottak, megvetik a parasztságot, mert szerintük a földműves nem lehet jámbor, Istennek kedves ember, hasonlóan gondolkodnak a mesteremberekről is, az Istennel szemben való bizalmatlanságnak tekintik, ha valaki munkát keres, rabbijaik a csodával üzérkednek, tanítóik a legdurvább emberi lények. „Az a boldogtalan csőcselék igen is renyhe, s ezért gazdaságilag kártékony, erkölcsileg pedig romlott. Nyakig van a buta babonában és a testi mocsokban, s ezért kultúrképtelen és utálatos... Igenis kimondhatjuk hangosan és világosan, hogy az állam nemcsak jogával él, hanem kötelességét is teljesíti, mikor elzárja területét az olyan elem elől, mely erkölcsi és szellemi színvonalánál fogva csak kárt tehet a nemzet érdekeiben. " A cikkíró szerint Mezei és Egan, ha más alapállásból is - előbbi saját felekezetét az igazság szemüvegén át nézte, utóbbit a felekezeti elfogultság vezette - ugyanarra a következtetésre jutottak. Amint azt kijelenti, Egannak a 25 Egan, 1900. 149-150. 26 Budapesti Napló, 1900. február 14. 5. 27 Egan, 1900. 153. 28 Budapesti Napló, 1900. február 16. 1-2.