Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt (Debrecen–Nyíregyháza, 2002)

Gazdag István: Debreceni hétköznapok a kormány Debrecenben tartózkodása idején

iránt és emelheti lelkesedésünket, hogy mindent megtegyünk a hazáért és a szabadságért.

9 A helyi polgári és református egyházi hatóság - amelyek hatásköre majdnem az egész Tiszántúlra kiterjedt - haladéktalanul a kormány mellé álltak és fenntartás nélkül támogatták a kormányt. De vajon felfogta-e az események jelentőségét Debrecen népe, hiszen a város eddig az ország egyik városa volt és nem több, a kormány ideköltözésével azonban politikai súlya lényegesen emelkedett, az ellenség részéről való fenyegetettség számottevően növekedett. Korábban is megfordultak már jeles személyiségek a városban, fejedelmek, hadvezérek és magas rangú politikusok kíséreteikkel, külföldi lelkészek, tudósok gyakran látogattak a Kollégiumba, és az országos vásárok alkalmával az ország minden részéből, külső országokból is nagyon sokan keresték fel Debrecent. De mindezekhez nem volt hasonlítható az 1849. január és június közötti időszak. 1849. január 3-án kezdődött meg a menekülők bebocsátása a város kapuin, az Erdélyből, a délvidékről menekülőkkel, az itt állomásozó katonasággal és az ide szállított foglyokkal az idegenek száma meghaladta a kilencezret. Debrecenben csak két közepes méretű fogadó állt rendelkezésre: a Nádor és a Fehér Ló. A lakosok földszintes családi házakban laktak, ahol a vendéget csak az ún. tiszta szobában lehetett elhelyezni, emeletes épület néhány volt a városban. Debrecen január 8-ig befogadott minden állami szállítmányt, elhelyezett minden hivatalt, elszállásolta a nagyszámú menekültet.

10 írói túlzás volt azt állítani, hogy a menekülteket lágy kenyérrel és tiszta ágygyal várták. Nem is tehették volna meg, hiszen váratlanul, felkészülésre időt Uo.; A menekülteket fogadó bizottság tagjai: Bayler István, Tóth Sámuel, Karap Sándor, Szűcs István, Boros István, Sápi Sámuel, Komlóssy Imre, Tikos István és Tar Károly. Az Alföldi Hírlap közölte Szoboszlai Pap István esperesi hivatalokhoz küldött levelét: „Itt van tehát körünkben, egyházkerületünk keblében a nemzet törvényhozó testülete, itt van ennek kifolyása, az ország konnánya... nem lehet, hogy ne növelné egyrészt bátorságunkat s bizodalmunkat igazságos ügyünk diadala iránt, másrészt ne emelje kebleik lelkesedését." Alföldi Hírlap, 1849. január 10.; Hankiss János írja: „Debrecen nem a száműzetés helye a magyar politika számára, hanem a megedződés és a felkészülés helye. Nem egy hazai emigrációba menekült kormány mentsvára, nem a politikai álmodozás szigete. Igazán az ország szíve." Hankiss János: A regény tükrében. In: Szabó, 1948. 549. Kossuth Lajos lakását a városházán alakították ki, a koronát is ebben az épületben, a levéltárban helyezték el. Az országgyűlés a Református Kollégium oratóriumában ülésezett, a felsőházat a Bárczy-házban helyezték el, a hadügyminisztérium a Piac utcai Beck-féle házban kezdhette meg működését.